Cohen álláspontját támasztja alá egy minapi eset, amely a belfasti Queen’s University-n esett meg. Az egyetemen a Charlie Hebdo-ügy kapcsán egy szimpóziumot tartottak volna az állampolgárság jelenlegi problémáiról. Jason Walsh, a Christian Science Monitor tudósítója amellett érvelt volna, hogy a liberális és felvilágosodás-korabeli értékek, amelyek miatt napjainkban egymás felé toleránsak vagyunk, válságban vannak. A rektorhelyettes, azonban törölte vitát a biztonsági kockázatra és az egyetem hírnevére hivatkozva.
A szerző úgy látja, hogy a gondolatszabadság és a nyílt vita, amelyekért az egyetem létrejött, napjainkban már veszélyt jelentenek az intézmény reputációjára. Szerinte az erőszaktól való félelem lehetetlenné teszi a vitát az erőszakról. Ugyanis ha nem lehet a karikatúrákat megmutatni, akkor a gyilkosságokat elkövetők motivációiról sem lehet vitatkozni. Walsh szerint inkább arról lehetett szó, féltek, hogy bizonyos emberek érzéseit sértené az, ha egyértelműen elítélnék a zsidók és karikaturisták gyilkosait. Ezek szerint már az is elég alap a cenzúrára, hogy valaki olyan érvelést hall, amely nem tetszik neki. Mindeközben a Queen’s egyetem rektor helyettese és tanárai tiltakoztak a konzervatívok tervei ellen, amely betiltaná az iszlamista propagandát.
Az egyetemek, miután cenzúrázzák az iszlamizmusról szóló vitákat, hogyan tagadhatják meg az államtól a jogot, hogy az iszlamistákat cenzúrázza? − teszi fel a kérdést Cohen. Szerinte az akadémiai élet önelégült bódultságba süllyedt, és kétséges, hogy bármilyen kritika felébreszthetné.”