Az állami cenzúra nem, de az egyetemi cenzúra elfogadható?

„Nem fogadható el az állami cenzúra − de az egyetemi cenzúra igen? Nick Cohen szerint ordító kettős mércéket lehet tapasztalni a brit felsőoktatásban, amikor az egyetemi életben érzékeny, kényelmetlen kérdésekről akarnak egyesek nyílt vitákat tartani.

Az egyetemek rendszeresen tiltakoznak az ellen, hogy a brit kormány be akar tiltani mindenféle iszlamista agitációt, még akkor is, ha az nem buzdít erőszakra. Mindeközben több egyetemen  feketelistára raknak diákszervezetek egyes feministákat, akik nem fogadják el a transzneműeket igazi nőként, illetve egyes egyetemek már számos esetben töröltek vitákat az iszlámról és a szólásszabadságról az egyetem hírnevére és a biztonságra hivatkozva. Nick Cohen, a Spectator publicistája szerint ez a kettős mérce teljesen ellentétes az egyetemi oktatás lényegével. (...)

Cohen álláspontját támasztja alá egy minapi eset, amely a belfasti Queen’s University-n esett meg. Az egyetemen a Charlie Hebdo-ügy kapcsán egy szimpóziumot tartottak volna az állampolgárság jelenlegi problémáiról. Jason Walsh, a Christian Science Monitor tudósítója amellett érvelt volna, hogy a liberális és felvilágosodás-korabeli értékek, amelyek miatt napjainkban egymás felé toleránsak vagyunk, válságban vannak. A rektorhelyettes, azonban törölte vitát a biztonsági kockázatra és az egyetem hírnevére hivatkozva.

A szerző úgy látja, hogy a gondolatszabadság és a nyílt vita, amelyekért az egyetem létrejött, napjainkban már veszélyt jelentenek az intézmény reputációjára. Szerinte az erőszaktól való félelem lehetetlenné teszi a vitát az erőszakról. Ugyanis ha nem lehet a karikatúrákat megmutatni, akkor a gyilkosságokat elkövetők motivációiról sem lehet vitatkozni. Walsh szerint inkább arról lehetett szó, féltek, hogy bizonyos emberek érzéseit sértené az, ha egyértelműen elítélnék a zsidók és karikaturisták gyilkosait. Ezek szerint már az is elég alap a cenzúrára, hogy valaki olyan érvelést hall, amely nem tetszik neki. Mindeközben a Queen’s egyetem rektor helyettese és tanárai tiltakoztak a konzervatívok tervei ellen, amely betiltaná az iszlamista propagandát.

Az egyetemek, miután cenzúrázzák az iszlamizmusról szóló vitákat, hogyan tagadhatják meg az államtól a jogot, hogy az iszlamistákat cenzúrázza? − teszi fel a kérdést Cohen. Szerinte az akadémiai élet önelégült bódultságba süllyedt, és kétséges, hogy bármilyen kritika felébreszthetné.”