A magyar szerencsés nép. Nem csak amiatt, hogy sikeresen ötvözi a keleti (ázsiai, szláv) néplélek érzékenységét a nyugati (frank és germán) éthosz módszerességével.
„A minap egy nemzetközi társaságban ebédeltem. Mindenféléről beszélgettünk már egy ideje, amikor valahogy a »hazához« való tartozásra, a »nemzeti identitás« témájára terelődött a szó. Egy nagyon kedves ismerősöm, 50 körüli tanárnő, megjegyezte: »Számomra nincs olyan, hogy nemzeti identitás. Európai vagyok!« Egy lengyel kollégám ennek hallatán láthatóan kiakadt. Rá is támadt, egy kicsit a kötelező udvariasságról is megfeledkezve: »Hogy mondhatsz ilyen sületlenséget?! Mindannyian tartozunk valahova; olyan nincs, hogy ne’…!« A hangjából egy pillanatra kiéreztem azt az ellentmondást nem tűrő hangnemet, ami egy kissé általában is jellemző a régiónkra. A beszélgetés innentől személyes fordulatot vett – és nagyon érdekessé vált számomra. (...)
Vajon ugyanolyan fordulat ez is, mint az a bizonyos középkori, amely alapján ma Magyarországon már legfeljebb csak a helységnevek alapján azonosítható, hogy is hol éltek a kunok, besenyők vagy jászok (és nem firtatjuk a jövendőbeli rasszhoz való tartozását, ha mondjuk férjhez adjuk a leányunkat)? A folyamat végpontja tehát a beolvadás lesz? Avagy mindenkit szükségképpen röghöz kötnek a génjei és a kulturális hagyományai? Hiszen Michela életében sem lehetett azt az első öt évet elfelejteni, kitörölni! Vagy akad kivétel? (Esetleg csak elvétve?) Ti hogy látjátok?
PS: Még egy rövid utószó kikívánkozik belőlem. Merthogy egyébként az a véleményem, hogy a magyar szerencsés nép. Nem csak amiatt, hogy sikeresen ötvözi a keleti (ázsiai, szláv) néplélek érzékenységét a nyugati (frank és germán) éthosz módszerességével. De azért is, mert képes volt arra, hogy az elmúlt ezer évben átvészelje a török hódoltságot, a Habsburg-elnyomást és az orosz megszállást is. Nem törtünk össze és nem is oldódtunk fel – megúsztuk annyival, hogy a nyelvünkbe integráltunk néhány száz török, német és orosz eredetű szót; ez őrzi a fenti kulturális hatások nyomait. Mindeközben pedig mindvégig képesek voltunk megőrizni a nyelvi és nemzeti identitásunkat (sok más néppel ellentétben, amelyek hasonló körülmények között nyelvet váltottak vagy felmorzsolódtak, illetve beolvadtak a történelmi hullámverések közepette).”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Amikor a hírek fegyverré válnak, az objektivitás pedig csak a manipuláció színtere, ideje a felszín alá nézni.
Miközben fogy Európa, Strasbourg új irányt mutat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
A Műcsarnokban február 1-jéig látható kiállítás nem csupán az építész születésének méltó ünneplése, de bennünk is képes összekötni az eget a földdel. Farkas Anita írása.
Folyamatban van a büntetőeljárás.
Bart De Wever az Orbán Viktor által is emlegetett fekete humorral és szarkazmussal osztotta ki az őt lejáratni akaró Politicót.
