„- A nőiség (és férfiség) kiteljesedése antropológiai mélységeiben az anyaságban (és apaságban) élhető meg. A nők nagyobbik része ezért anya akar lenni. Ezt figyelembe kell venni a társadalmi egyenjogúsításnál, amely nem épülhet a férfiak utánzására.
- Ahhoz, hogy a nők a szakmájukban, valamint a politikai és társadalmi életükben is hatásosabbak és elégedettebbek legyenek, vissza kell szerezniük az anyaság fontosságának egyértelmű tudatát. Olyan követeléseket kell megfogalmazniuk, amelyek elősegítik, hogy anyák és ugyanakkor dolgozó nők is lehessenek. (Ez az apákra is érvényes, mert számukra is fontos, hogy ne csak dolgozó férfiak, hanem apák is lehessenek!) (...)
- Az állam szerepe alapvető: olyan családpolitikára van szükség, amely mind az anya, mind az apa számára lehetővé teszi a rugalmas munkaidőt, mert így kis gyermekeikre elegendő időt fordíthatnak, miközben ehhez az anyagi hátteret is biztosítania kell az államnak. Azok a szülők, akik egy ideig maguk nevelik otthon a gyerekeiket, kapják meg az államtól a bölcsődei hozzájárulást. A gyermeküket egyedül nevelő anyák segítése is nagyon fontos. Szükség lenne a »családi fizetés«, »család alapú adórendszer« bevezetésére. Az otthon végzett munkát hozzá kell számítani a GNP-hez, így járna vele nyugdíj- és egészségbiztosítás.