Halálos tavasz '45 – Fedák Sári története

„Fedák Sári 1944 őszén hetekig tépelődött Szolyva utcai villájában, hogy menjen vagy maradjon. Aztán telefonhívást kapott egy barátjától. Pakoljon, mert tizenötödikén átveszik a nyilasok az uralmat. Akik őt kommunistának tartják.

Régi pletyka volt ez, még a tanácsköztársaság idején keletkezett. De sokan még ekkor is hitték. A primadonna – mondjuk úgy – rosszkor volt rossz helyen. 1919. április 6-án, a kommün idején részt vett egy felvonuláson, a vörös hadseregbe agitálta az embereket. Nem volt más választása, Szamuely személyesen hívta fel, fenyegette meg és rendelte ki. Sztárokra a vörösöknek is szükségük volt. Súlyos következmények voltak kilátásban, ha nemet mond: elveszik a lakását, vagy betesznek oda valami proli családot, pár gyerekkel. Volt ott még vagy negyven csillag, Bajor Gizi, Paulay Erzsi, Góth Sándor és felesége. Igazából nem csinált semmit, csak autogramokat osztogatott. Még egy fénykép is készült. Elmosódott, rosszul beállított, nem olyan, mint a sztárfotók. Fedák a toborzó kocsin ül, mellette a kommunisták. A primadonna mosolyog, a kommunisták kemények és marconák. Éppen mennek visszavenni a románoktól és a csehektől az elrabolt területeket.

Kun Béláék aztán gyorsan megbuktak, mindenki bosszúra szomjazott, elővettek embereket, akiknek közük volt a dologhoz. Fedák jobbnak látta Bécsben meghúzni magát, míg csillapodnak a kedélyek. Annyira nem volt jó ötlet. Az osztrák fővárosban is terjedtek róla a pletykák. Hogy Budapesten állandóan vörös kabátban jár és az utcasarkon buzdító verseket szaval a népnek. Parasztmenyecskének öltözve a Tisza partján »gulascht« főzött a vöröskatonáknak. Ilyenek. Az emigránsok feljelentették. A művésznőt letartóztatták Bécsben, ült is pár napot, míg barátai tisztázták az ügyét. Hazatérve rendőrségi eljárást és becsületbíróságot kért maga ellen. Hogy soha nem volt kommunista. Felmentették. De voltak, akik arra a bizonyos fényképre még 25 év után is emlékeztek.

(...)

Fedák Sári az 1081-es számot kapta a Markóban. Együtt ült Bárdossyval, Imrédyvel, Hómannal, Jaross Andorral és az egész Szálasi kormánnyal. A cellaablakból nézte végig a kivégzéseket. És naplót vezetett a börtönben, ami később önéletrajzi könyve alapjául is szolgált. Sok minden kiderül belőle a korabeli viszonyokról.

Napi 7-8 ezer a lépésteljesítménye. Este kiszámítja, hány kilométert tett meg. Arckrém híján disznózsírt tud csak magára kenni, de azért néha megvillan a régi primadonna. Ady- és Petőfi-szavalóestet rendez a rabtársnőknek. A meghökkent fegyőr kezébe nyomja a cókmókját, hogy hozza utána, mintha egy elegáns hotelben kísérné lakosztályába. Rajongói is akadnak. A kihallgató tiszt eldicsekszik, hogy diákkorában egy vendégjáték alkalmával az ő hátán írta a művésznő az autogramokat a színházi kiskapunál. Az újságírók meg úgy állnak sorba a Markóban Fedák-interjúért, ahogy azt a színházi öltözők előtt tették.

Ludas Matyi is ritkán jelent meg Fedák-karikatúra nélkül. Az 1945 nyarán indult vicclapot Gábor Andor alapította. Kabarészerző és dalszövegíró volt, a Mágnás Miska és a Csárdáskirálynő operettek szövegét is ő jegyezte. És kommunista, Kun Béla jó barátja. A Tanácsköztársaság bukása után külföldre menekült. 1945 áprilisában tért haza.

(...)

Fedák minden vádat tagadott. Azt meg végképp, hogy háborús uszító lett volna.

»Megnyugtathatom: ha én uszítottam volna, attól hangos lett volna fél Európa« – mondta az elnöknek. Itt már kezdett operettbe átcsúszni a tárgyalás. A vádak elég gyenge lábakon álltak. Tanúk alig voltak, vagy ha mégis, nemigen tudta használni őket a vád. Fedák egykori házvezetőnője cáfolta, hogy német tisztek jártak volna a Szolyva utcai villában. A Hitler-könyvet nem látta senki, sosem jelent meg, az állítólagos kéziratnak sem volt nyoma.

1944. március 19-én, amikor a németek bejöttek, nem játszott színházban, így az öltözőben sem fakadhatott sírva örömében. Egy nappal a Szálasi-hatalomátvétel előtt utazott el Budapestről, nyilasokat nem ismerhetett. A Donausendernek valóban dolgozott, de a rádió politikai részében nem volt szerepe. 1945 februárjában, az ostrom után azt az utasítást kapta, hogy tíz percig beszéljen Budapesthez, ezt meg is tette, de abban nem volt fasiszta szöveg. A kérdésre, hogy antiszemita-e, felsorolta zsidó igazgatói, szerzői, szabója, cipésze, kalaposa és a volt férje, Molnár Ferenc nevét. És így tovább. Egyedül egy Téglási Emmi nevű girl vallott ellene. Akiről Fedák azt mondta, nem ismeri, sosem találkozott vele. Ügyvédje mentőleveleket olvasott fel. Nóti Károly forgatókönyvíró, kabarészerző, Básti Lajos és Somló István színészek tanúskodtak írásban, hogy a primadonna segített zsidóknak az üldöztetéskor.

(...)

Végig abban bízott, hogy ez az egész már nem fog sokáig tartani. Elegük lesz ebből az embereknek és az egész világnak. Néha fel is csillant a remény. 1953 márciusában meghalt Sztálin, enyhült a levegő. Júniusban jött a keletnémet felkelés híre. »Művésznő! Mit teszik szólni a németekhez?!« – kiáltott neki oda egy bicikliző falubeli. »Én tudom, mit szólok, de maguk mit szólnak, édes fiam?« – kérdezett vissza. Örömittas kurjantás volt a felelet. »A fénytelen szemek csillogni kezdtek... a németek! Hangos lett a világ... a németek! Magyarország legrejtettebb zugában is fellángolt a hit, a reménység... a németek!... Add meg nekem a kegyelmet Uram, hogy még megérjem Magyarország felszabadulását. Hallgasd meg ezt a könyörgésemet, Uram, aztán bocsásd el a te alázatos, szegény kis öreg, magyar szolgálódat. Ámen« – így fejezte be könyvét 1953 nyarán.

A következő évben a Déryné Színház új rendezője felkérte, játssza el Csíky Gergely Nagymama című vígjátékának főszerepét. Készült a visszatérésre, de elkapta egy betegség. 1955. május 25-én hunyt el Budapesten, 76 éves korában. Haláláról pár sor jelent csak meg a lapokban. Másfél év múlva kitört a forradalom.”