„Nyíregyházán a Huszár telepi iskolában talán egy kivétellel csupa cigány gyermek tanul. Az iskola szebb, mint a gyöngyöspatai tetőtér. A gyerekekkel szeretettel foglalkoznak, a kölykök majd kiesnek a padból, úgy igyekeznek. A szülők azt mesélik, korábban megszüntették az ottani iskolát, és szétosztották a kis roma gyerekeket a nyíregyházi intézmények között. Az egyik kislány angol tagozatra került, pedig soha nem tanult egy szót sem angolul. Ült az osztályban, butának érezte magát, sírt, nem akart iskolába járni. Azonnal visszahozták, amikor az egyház újranyitotta az iskolát. Azután meg a bíróság bezáratta, mert az alapítvány pert indított, mondván, szegregáltak. S tényleg csupa roma gyermek jár oda, de mégis mélyen sajnáltam a dolgot, mert az iskolának lelke van, a gyerekek szerettek odajárni, a pedagógusok törődnek velük, tudják, milyen sok hátrányt kell ledolgozniuk, és volt remény rá, hogy ez sikerül is.
Nem természetes, nem helyes, ha a romák elkülönülve élnek. Látjuk, mi történik azokban a falvakban, ahol ez így történik. Ám Nyíregyházán a szegregált iskola felszámolásának olyan módját választották, amelynél kegyetlenebbet nehéz elképzelni. A gyerekek tele lettek sebekkel. Mit érezhetett az az apróság, akit zenetagozatos iskolába raktak, és megmukkanni sem tudott szolfézs órán? Persze, hogy a szülei örültek, amikor a görög katolikus egyház romapasztorációs céllal újra megnyitotta az iskolát, mert esélyt kaptak. Az a gyermek, aki be tudott illeszkedni, maradt a városi iskolában, senki nem kényszerítette vissza a telepre. S láttunk képeket arról, hogyan vesznek részt a Huszár telepi gyerekek az egyház ünnepein, szertartásain. Úgy hiszem, a szegregáció nem itt kezdődik. (...)
Mert ott a dilemma: most akkor szegregáció vagy nem szegregáció, ha csupa cigány gyermek jár egy osztályba? Milyen könnyű lenne azt mondani, igen, mindig. De a válasz talán inkább az: gyakran az, majdnem mindig, de nem mindig. Az ítélet erről szólt. S hogy nem minden matematika, a gyerek meg végképp nem, hanem annál sokkal, de sokkal bonyolultabb kérdés. Helyes, ha a bíróság megvizsgálja az iskola oktatási színvonalát, és mérlegeli, hogy a gyerekek jól érzik ott magukat, szeretnek oda járni, tud arról, hogy a szülők ezért választják az iskolát. Nem kirekesztik őket, nem kényszerítik őket. Esélyt kapnak a beilleszkedésre, a sikerre, és erre nemcsak nekik van szükségük, hanem nekünk is.”