„A magyar vidék kapcsán két dolgot toposszerűen szoktak emlegetni. Az egyik »az utolsó óra«, amikor már ugye »üvölteni« vagy »sokkolni« kell. Az ön művei azonban, hiába beszélünk lövésről vagy kődobálásról, nem sokkolnak. Erőteljesebben van bennük jelen az irónia és az együttérzés.
Széplaky Gerda művészettörténész, aki a kiállítás katalógusának a szövegét írta, nevezte melankolikus szépségnek a képeim hangulatát, amelyekben egyre erősebben jelenik meg a vizuális költőiség. Egyre kevesebb szocioelemmel dolgozom, a kiállított képek inkább mélyebbek, filozofikusabbak, mint korábban. Törekszem arra, hogy azokat az élményeket jelenítsem meg a vásznon, amelyeket én ezen a tájon járva, élve szedtem föl.
A kiállítás címe Kibillent táj. Mikor billent ki a táj?