Lesz-e magyar feltámadás?

„A kérdés maga tipikusan jobboldali blaszfémia, de ugorjunk most át ezen. (Az, hogy a nacionalizmus legkésőbb száz éve nálunk is bekebelezte Krisztust meg a katholikosz egyházat, tehát az ilyen kérdések elől nem fut el visítva a nagyérdemű, hanem inkább könnyes szemmel dalol egy opportúnusat, nem újság.) Fontosabb, hogy Magyarországnak semmi oka, hogy ne legyen legalább olyan sikeres ország, mint bármelyik a világon, és különösen Európában, ehhez pedig summa summárum a patriotizmust kell erősíteni, és a nacionalizmust gyengíteni.

A patriotizmus a jól rendezett nemzeti értékteremtésnek való elkötelezettség, a nacionalizmus a nemzet manipulálásának Ersatz politikai programja (pótszer). A patriotizmusban egyensúlyra lel a magánérdek szolgálata és a közérdek iránti személyes elkötelezettség, a nacionalizmusban meghal az értelem. A patriotizmus annak belátása, hogy az egyén és közösségei egymásra vannak utalva, a nacionalizmus a közszédítés ideológiája, amelynek örvén folyhat gátlástalan közrablás, népcsoportnak népcsoport ellen való uszítása, ostoba és gyakran aljas politikai messiások nyilvános felkenése.

Én lassan húsz éve keresztül-kasul járom a világot munkavégzés apropóján (korábban mint kutató, aztán mint vállalati tanácsadó). Azt kell mondanom ez alapján, semmi baj Magyarország adottságaival, ideértve magunkat, magyarokat. Ez az ország Európa egyik gyöngyszeme lehetne, ha magunk is hinnénk magunkban (mindenki maga magában és a közösségeiben), és kevésbé ülnénk fel a széltoló politikusoknak. A magyar emberek semmivel sem tehetségtelenebbek, mint Európa bármelyik népe, de a tehetséget sokkal rosszabbul tudják átfordítani teljesítménybe, ami döntően rendszer-probléma.”