A nemesek szerepét a vagyonosoknak kellene átvenniük

„Bárónak lenni régebb kiváltságokkal járt, ma mit jelent?

Nem csak kiváltságokkal járt régebb sem ez a cím. Ha kortárs példával akarunk élni, nézzük meg az angol királyi családot! Biztos vagyok benne, nem lehet egyszerű, amikor még a fülem mögött is kamerák vannak, semmit nem csinálhatok, és a nagyanyám megmondja, mekkora szoknyát vehetek fel és milyet. Szerintem nagyon sokan azt mondanák, inkább élek boldogan és szabadon, mint ebben a rendszerben.

Anno is nagyon sok megkötés volt, úgy állt föl a rendszer, hogy bizonyos fajta köteles felelősségvállalás volt a nemeseken. A kommunista tankönyvek azt írják, hogy csak robotoltak nekik az emberek, és fizették az adót, első éjszaka joga stb. Az elmúlt hetven-nyolcvan év történelemkönyvei erre mentek ki, ekképp torzították el a valóságot, és sajnos ma is ezekből tanulnak a gyermekek. Ezek csak azt erősítik meg, hogy itt a nemesek csak kizsákmányoltak és élősködtek a népen. Nem szólnak viszont arról, hogy a mágnások, főnemesek felelős vezetői voltak a nemzetnek. Ma nagy divat a társadalmi felelősségvállalás a vállalatok körében – azt kell mondjam, újra feltalálták a spanyolviaszt, mert a mi őseink természetes módon, magától értetődően felelősséget vállaltak a közösségért, amely rájuk bízatott.

Ma is vannak nagyobb tőkével rendelkező cégek, magánemberek, akik tulajdonképpen azt a szerepet kellene vállalják, amit anno ezek a családok vállaltak. Régen úgy láttak el politikai szerepet a nemesek, hogy fontosabb volt a saját gazdaságuk, a saját becsületük otthon. Ha a parlamentben meg kellett valamit szavazni, és az ő pártja egyetértett ugyan, de ő nem, mert ezzel a saját közösségének ártott volna, felállt, és hazament. Anno Széchenyi felajánlotta a saját jövedelmét, és nem fizetést meg európai uniós támogatást kért a cégének. Az egy teljesen más világ volt, fontosabb volt az otthon becsülete, az, hogy az ő munkása, jobbágya életben maradjon, gyerekeket neveljen, tudjon dolgozni. Mert ha Józsi bácsi meghalt, nem volt, aki dolgozzon neki. Ha a jobbágy bajba került, elpusztult a disznója, inkább adott neki egyet, hogy a családja ne éhezzen. Nem az van, mint most, hogy valamelyik nagykereskedés az mondja: nem baj, ha Józsi bácsinak megdöglött a disznója, éheznek a gyerekek, hozunk egy másik Józsi bácsit helyette. Az arisztokrata, ha jót akart tenni, ha nem, rá volt kényszerítve, hogy ilyen gesztusokkal éljen. A mi nagyapánk a nagy fugadi tűzvész után addig úsztatta le a rönkfát a saját erdejeiből a Maroson, amíg minden család újra nem tudta építeni a leégett tetőt a faluban.  Az öregek a mai napig emlegetik, pedig már nekik is csak mesélték a még öregebbek. (…)