A mágnások, főnemesek felelős vezetői voltak a nemzetnek. Ma nagy divat a társadalmi felelősségvállalás a vállalatok körében – azt kell mondjam, újra feltalálták a spanyolviaszt. Interjú.
„Bárónak lenni régebb kiváltságokkal járt, ma mit jelent?
Nem csak kiváltságokkal járt régebb sem ez a cím. Ha kortárs példával akarunk élni, nézzük meg az angol királyi családot! Biztos vagyok benne, nem lehet egyszerű, amikor még a fülem mögött is kamerák vannak, semmit nem csinálhatok, és a nagyanyám megmondja, mekkora szoknyát vehetek fel és milyet. Szerintem nagyon sokan azt mondanák, inkább élek boldogan és szabadon, mint ebben a rendszerben.
Anno is nagyon sok megkötés volt, úgy állt föl a rendszer, hogy bizonyos fajta köteles felelősségvállalás volt a nemeseken. A kommunista tankönyvek azt írják, hogy csak robotoltak nekik az emberek, és fizették az adót, első éjszaka joga stb. Az elmúlt hetven-nyolcvan év történelemkönyvei erre mentek ki, ekképp torzították el a valóságot, és sajnos ma is ezekből tanulnak a gyermekek. Ezek csak azt erősítik meg, hogy itt a nemesek csak kizsákmányoltak és élősködtek a népen. Nem szólnak viszont arról, hogy a mágnások, főnemesek felelős vezetői voltak a nemzetnek. Ma nagy divat a társadalmi felelősségvállalás a vállalatok körében – azt kell mondjam, újra feltalálták a spanyolviaszt, mert a mi őseink természetes módon, magától értetődően felelősséget vállaltak a közösségért, amely rájuk bízatott.
Ma is vannak nagyobb tőkével rendelkező cégek, magánemberek, akik tulajdonképpen azt a szerepet kellene vállalják, amit anno ezek a családok vállaltak. Régen úgy láttak el politikai szerepet a nemesek, hogy fontosabb volt a saját gazdaságuk, a saját becsületük otthon. Ha a parlamentben meg kellett valamit szavazni, és az ő pártja egyetértett ugyan, de ő nem, mert ezzel a saját közösségének ártott volna, felállt, és hazament. Anno Széchenyi felajánlotta a saját jövedelmét, és nem fizetést meg európai uniós támogatást kért a cégének. Az egy teljesen más világ volt, fontosabb volt az otthon becsülete, az, hogy az ő munkása, jobbágya életben maradjon, gyerekeket neveljen, tudjon dolgozni. Mert ha Józsi bácsi meghalt, nem volt, aki dolgozzon neki. Ha a jobbágy bajba került, elpusztult a disznója, inkább adott neki egyet, hogy a családja ne éhezzen. Nem az van, mint most, hogy valamelyik nagykereskedés az mondja: nem baj, ha Józsi bácsinak megdöglött a disznója, éheznek a gyerekek, hozunk egy másik Józsi bácsit helyette. Az arisztokrata, ha jót akart tenni, ha nem, rá volt kényszerítve, hogy ilyen gesztusokkal éljen. A mi nagyapánk a nagy fugadi tűzvész után addig úsztatta le a rönkfát a saját erdejeiből a Maroson, amíg minden család újra nem tudta építeni a leégett tetőt a faluban. Az öregek a mai napig emlegetik, pedig már nekik is csak mesélték a még öregebbek. (…)
Hogyan kerültél közel a népi kultúrához, néptánchoz?
Olyan közegben voltam, ahol mindenki ezt szerette, így én is rákaptam az ízére.
Aztán később, amikor restitúciós ügyek miatt jártam Erdélyben, Magyarlapádon belecsöppentem egy tánctáborba. Három napot kellett ott töltenem, és valamilyen szinten részt is vettem benne, mármint ami a közösségi életet illeti. (…)
Úgy gondolom, hogy egy hagyományőrző tánccsoportban elsősorban mindig a saját táncukat kell minél magasabb fokon műveljék a táncosok, és nem mezőségit vagy kalotaszegit kell táncoljanak a Küküllő mentén. Így hát nekem nem is az volt a feladatom, hogy táncot tanítsak, hanem hogy vezessem a csoportot, amit három évig csináltam, utána átadtam az egyik helyi fiatalnak, aki azóta is foglalkozik a gyermekekkel.
Magyarlapád egy olyan falu, ahol 25 zenész van a 980 főt kitevő lakosságból, ami egy kicsit több, mint két és fél százalék zenész. Ezek közül egyik sem hivatásos muzsikus, hobbyként csinálják. A matematikatanártól a sajtgyárosig, a paptól az agrárgazdáig mindenki tud zenélni. Élő néphagyomány van, ami nagyon örvendetes dolog. Egy-egy rendezvény szervezésében, ha időm úgy engedni, nagyon szívesen részt veszek ma is.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
George Simion beadványában azt állította, hogy az Alkotmánybíróság (CCR) december 6-i döntése rendkívül veszélyes precedenst teremt.
A volt román miniszterelnök posztja alatt elszabadultak az indulatok.
Huszonnégy órás őrizetbe került Marosvásárhely polgármestere, Soós Zoltán a román korrupcióellenes ügyészség vizsgálata miatt.
A kapitány is táncra perdült.
És azt a kérdést senki fel sem teszi magának, hogy ez az ország egyébként miért is kap EU-s pénzeket – vagy ha ők kapnak, akkor velünk pontosan mi is a baj. Kohán Mátyás írása.
Ami szégyen, hogy a balliberális propagandasajtó tendenciózusan elhallhatja ezeket a híreket.
Bár az Iszlám Államot Szíriában jelentősen meggyengítették, nem semmisítették meg teljesen.
