Az alapjövedelemről

„Megmosolyogtat, amikor Szigetvári Viktor azt állítja, hogy a PM alapjövedelem koncepciója nem csodafegyver, bár ilyesmit arról senki sem állított. Vitatható kijelentést generálni, hogy aztán azt tromfolhassunk… ügyes! (szmájli) Felnevetek, miközben Bencsik Gábor írását olvasom a mandineren, amelyben egyrészt egyenlőséget tesz a múlt kommunizmusa kísérletei és az alapjövedelem közé, másrészt kárhoztat mindent, ami „durva beavatkozás”, mondván, hogy ezek szükségszerűen (!) több kárt okoznak, mint hasznot. A teljes magyar közoktatás központosítása vagy a magánnyugdíj-pénztári rendszer szétverése / lenyúlása, netalán a takarékszövetkezetek kollektív igába hajtása gondolom remek példái ennek a szükségszerűen többet ártó, mint használó voluntarizmusnak. Edmund Burke forog a sírjában, amikor Lánczi András konzervatív forradalomról értekezik, de Bencsik Gábornál az FNA veri ki a biztosítékot, nem a Fidesz államosításai. (szmájli) Az is roppant komikus, hogy Orbán Balázs annyira fél az alapjövedelemtől, hogy egyenesen az alkotmányban (igen, a fideszes verziót másképp hívják, de az elnevezéstől függetlenül az akkor is egy alkotmány, hívhatjuk akár Maris néninek is) szeretné betiltatni (!) annak bármikor is lehetséges bevezetését. Mulatságos azt olvasni, hogy „A feltétel nélkül alapjövedelem alapvetően káros, mert nem jutalmazza a tehetséget, a szorgalmat, az előrejutási vágyat…” Egyrészt, mert a félrebeszélés mindig szórakoztató: már miért kéne neki jutalmaznia, amikor nem arra való? (Nézd már, ez a béka nem ciripel!) Másrészt óhatatlanul eszünkbe jut Mészáros Lőrinc mondása, miszerint szerencséjét szorgalmának és annak köszönheti, hogy a miniszterelnököt Orbán Viktornak hívják. Ezek szerint Orbán „hasznos”, mivel a tehetséget és a szorgalmat jutalmazza. (szmájli)

Ha már ilyen klassz kis „vita” alakulgat, akkor én sem tartom magamban, ami részben a „vita”, részben a konkrét javaslat alapján megfogalmazódik bennem. A témában volt egyébként nemrég konferencia is (Surányival, Fergével, Pogátsával, stb.), ha valaki lemaradt volna, akkor az online közvetítést utólag is elolvashatja itt.

Először

Az adott NFA-koncepció a gyakorlatban megvalósítható. Arra kérek minden aktuális és potenciális kritikust, hogy a megvalósítás esetleges hátulütőit, a negatívnak vélt allokációs, redisztribúciós és munkaerő-piaci hatásokat, beleértve a finanszírozási kockázatokat is, és hasonló valós kérdéseket ne úgy adják elő, mintha ezek miatt az FNA nem lenne megvalósítható. A megvalósíthatóság azt jelenti, hogy valamit meg lehet-e csinálni. A PM alapjövedelmét vitathatatlanul be lehet vezetni. Hogy azután a gyógyszer hat-e vagy a mellékhatások (mennyi, mennyire, hogyan, stb.) az egy másik kérdés, itt van tere a vitának.

Másodszor

Azt is szeretném kérni, hogy ne hivatkozzunk közvélemény-kutatásokra. Nem érdekel, hogy hányan támogatják és/vagy hányan ellenzik az alapjövedelem bevezetését eben a pillanatban. A demokrácia úgy működik, hogy ha egy párt felhatalmazást kap a választóktól arra, hogy kormányt alakítson (vagy egy koalíciós kormányban részt vegyen), akkor arra is felhatalmazást kap, hogy megvalósítsa a programját.. Századvéges felmérések ide, Haza és haladás megkérdezések oda, ha a „nép” a PM-mel együtt az FNA bevezetésére fog szavazni, akkor lesz mögötte társadalmi (választói) támogatás, ha meg nem, akkor nem. Addig meg (praktikusan 2018-ban tartjuk a következő kört) van pár évük meggyőzni a szavazókat, hogy a javaslatuk jó és szavazataikkal őket támogassák. Ennyi. Mármint, ha az adott párt nyilvánvalóvá teszi a programjában, hogy mit szeretne művelni hatalomra kerülése esetén és ezt tartja is. Tudom, hogy ez eddig nem volt szokás Magyarországon, de hátha változik a világ. A bevezetés kapcsán (ha odáig jut a történet) pedig egy népszavazással még rá lehet tromfolni a támogatja vagy nem támogatja a nép kérdéskörre. A jelenlegi támogatottsággal tehát sem pro, sem pedig kontra nincs értelme érvelni.”