Forradalom folyamatban

A Terror Háza Múzeum kerekasztal-beszélgetést rendezett Orbán Viktor elhíresült, a parlamenti változásokat egyfajta forradalomként értelmező kijelentéseivel kapcsolatban. A vita vezetője Schmidt Mária, a Terror Haza Múzeum igazgatója volt, a két ütköztetett álláspontot pedig Gerő András történész, illetve Lánczi András filozófus képviselte. Schmidt Mária bevezetésként Orbán Viktor május 14-i, illetve április 25-i beszédét idézte, melyek az alkotmányos forradalomról, illetve a nemzeti együttműködés rendszerének bevezetéséről szóltak, majd két alapkérdéssel indította el a vitát: Történt-e forradalom? Kell-e egyáltalán forradalom?

Ha forradalom, akkor reakciós vagyok

Gerő András expozéjában leszögezte: nem akar társadalomtudományi okoskodásokba belemenni, de azért kikereste a Magyar Értelmező Kéziszótár kapcsolódó szócikkeit, mely szerint a forradalom egyik témába vágó jelentése szerint a politikai, társadalmi, vagy gazdasági rendszer megdöntésére irányuló folyamat. Ő ezen a téren nem csak konzervatív, de reakciós is, és a tavaszi folyamtok kapcsán szerinte ez nem értelmezhető. A másik jelentés szerint a forradalom gyökeres átalakulást, fordulatot jelent, mely már közelebb állhat az igazsághoz, azonban itt jön a képbe a rendszer fogalma. Ez cselekvések törvényszerűségekhez, elvekhez igazoló rendje. Ezekben nem talált változást, így a forradalom és a rendszerváltás szó használatát elveti, egyébként Orbán Viktor nem is ezt ígérte választóinak. Aki itt tényleges rendszerváltást akart, az a történész által nemzeti bolseviknak titulált Jobbikra szavazott.

Orbán Viktor „a magyar lélek forradalmára” vonatkozó értelmezését megint csak nem tudta megfogni a történész, viszont a hazugság rendje ellen való szavazással, és a remény kitétellel már könnyebben azonosult. Gerő tulajdonképpen retorikai zsákutcaként foglalta össze a fideszes revolúciós retorika evolúcióját, mely az erőteljes forradalmazással indult, majd az a visszajelzések hatására finomodott, a keddi programadó beszédben pedig csak a rendszerváltoztatás maradt a miniszterelnök szóhasználatában. A történész szerényen megjegyezte, hogy ebben valószínűleg az ő kritikája is szerepet játszott.

Gerő beszélt arról is, hogy az elmúlt húsz évben nemcsak káros folyamatok zajlottak le, hanem tagadhatatlanul előnyös változások is történtek, tehát nem szabad azt ennyire negatívan stigmatizálni. Ez egyébként hitelességi problémákat is felvet, hiszen Orbán és pártja aktív részese volt az elmúlt húsz évnek. „Tegnapig úgy gondoltam ,hogy az elnök beragadt saját retorikai fordulatába, melyből lassan hátrál ki. Tegnap viszont markánsan hitet tett a piacgazdaság és a politikai demokrácia mellett, aminek nagyon örülök, azzal együtt, hogy én is egy változást képviselő pártra szavaztam. Nem szabad elfelejteni: ha van forradalom, akkor ellenforradalom is van.” - summázta mondanivalóját.

Orbán legsikeresebb butasága

Lánczi András véleményét nem szóértelmezésekkel, vagy a miniszterelnök beszédeiben felfedezhető, vagy éppen nem megtalálható logikai folyamatok elemzésével próbálta alátámasztani, hanem alapvetően a filozófia segítségével tette meg azt. „A politikusokat az eredményessége minősít, éppen ezért, ha a forradalmi retorika butaság, akkor kisarkítva ez Orbán legsikeresebb butasága volt.” Lánczi szerint a kérdést az előző húsz év áttekintésével kell kezdeni: meg kell vizsgálni, hogy az alkotmányos berendezkedés mennyiben változtatta meg az embereket lélekben és gondolkodásban. E húsz év kapcsán Lánczi egyfajta társadalmi legitimációs hiányról beszél, amely a teljes struktúrára rányomta bélyegét. A rendszer és a forradalom szót a marxista retorika részeinek minősítette, ezeket a fogalmi kereteket szerinte Gerő sem képes átlépni.

Lánczi alapvetőnek nevezte a szemléletváltást, mely nélkül a magyar gazdasági, bizalmi és permanens vezetési probléma sem oldódhat meg. A rendszer kifejezés eredetileg biológiai eredetű és Kádár kezdte el a fogalmat a politikai berendezkedés szinonimájaként használni. Káros hatása a filozófus szerint abban nyilvánul meg, hogy szocialista társadalommérnökséget idézi, ami szerint a hibás alkatrészek kicserélésével az egész gépezet megjavítható.

Új megközelítést igényel a forradalom szó, ennek kapcsán a revolúció kifejezés eredetei jelentéséhez való visszatérést sürgeti. Ennek értelmében a forradalom Lánczi András szemében helyreállítást, a normalitáshoz való visszatérést jelent, amit az angol dicsőséges forradalom is megtestesít. Erre 2010-ben azért volt szükség, mert „a kommunizmus nem elsősorban gazdasági problémát okozott, hanem gondolkodásban, kulturálisan rombolt. Ez sokkal lassabban gyógyul.” A filozófus kifejtette: Orbán éppen azt akarja a forradalommal, hogy végre ténylegesen hagyjuk magunk mögött a Kádár-rendszert, éppen ez az elképzelés tartotta a politikában húsz éven át. A politikai berendezkedés hazai legitimációját Lánczi Bulgáriához és Fehéroroszországhoz hasonlítja, amit Orbán – akinek egy angol választási rendszerben 98 százalékos támogatottsága is lehetne - megváltoztathat. Ehhez lendület és lélek kell, valamint racionális fogalmi struktúra.

Mindenki marxista?!

Gerő viszontválaszában tréfásnak nevezte a Magyar Értelmező Kéziszótár marxizmussal való megvádolását. Szerinte lehet, hogy Cromwell idejében mást értettek forradalom szó alatt, de egy szó minidig azt jelenti, amit az emberek értenek rajta. Visszautasította azt is, hogy egy politikus eredményessége lenne az egyetlen minősítő szempontja. Nem tartja életszerűnek azt sem, hogy egyesek forradalmi lélekről beszélnek, pedig a Fidesz nemcsak szimpátiával, hanem a másik oldalt övező undor mentén is nyert. Szerinte fontosabb lenne az élettel, a népegészségüggyel foglalkozni, önbecsapó panaszkultúránkat megváltoztatni, hogy ne gondoljuk úgy: „Biztos Isten a történelem ura, tehát semmi sem segíthet rajtam”.

A két alapálláspont ismertetése után kérdések érkeztek Schmidt Máriától, illetve a közönség soraiból. A főigazgató asszony Lánczi Andrásnak vetette fel: történészként számára értelmezhetetlen az, hogy az elmúlt húsz évben legitimációs válság volt, illetve az, hogy miféle normalitáshoz kell visszatérnie a politikának, hiszen húsz évet nem vehetünk el saját magunktól csak úgy. Lánczi válaszában megjegyezte: itt 2:1 arányban megszavazták, hogy ő a marxista. Gerő szeme felcsillant: „Az kétharmad, András!” Ezután leszögezte, hogy nem az aranykor mítoszáról beszél, hanem a kommunizmus torzításainak legyőzéséről. Példaként Schiffer Andrást említette, aki a 29 pont kapcsán nem értette, hogy a magántulajdon elvét védték meg. Leszögezte azt is: egy konzervatív csak utólag tudja meg, hogy tényleg forradalom történt-e.

Zárszó

Végül egy idős úr - kissé félreértelmezve a vita témáját - arról kezdett beszélni, hogy hiányolja Orbán 29 pontjából az innovációt, és ő feltalálta az alulról sípoló kormánykereket, manapság pedig kórházi innováción dolgozik. Néhány további hozzászólás után Gerő András végül „most már melegem van, nem olyan fontos téma ez, menjünk haza” felkiáltással rekesztette be a vitát.