Ez az új szerkezet új gondolkodást és több munkát igényel. Valóban, emiatt nagyon jelentős személyi változások történtek. Nekem célkitűzésem volt, hogy az üzleti életből hozzak be vezetőket. Olyan csapatot próbáltam összerakni, amiben az eddigi intézményi tudást felhalmozó emberek és az újak a legjobb arányban vannak jelen. Ha végignézik, államtitkári, helyettes államtitkári és főosztályvezetői szinten is láthatnak régi és új munkatársakat is. Abszolút értem azt, hogy vannak, akiknek ez nem tetszik. Ez az újfajta hozzáállás és politikai gondolkodás az itt lévő emberektől sokkal több munkát igényel. Azzal szoktak vádolni, hogy a klasszikus diplomáciát leértékeltük. Ez azért nem igaz, mert a klasszikus diplomáciai feladatok hibátlan elvégzése az alapja a sikerünknek, a klasszikus diplomáciai feladatok hibátlan elvégzése nélkül nem lehet sikeres a külgazdasági stratégiánk. Értem, hogy vannak sértett emberek, akiknek el kellett menniük vagy nem kapták meg azt a funkciót, amire gondoltak. De annyi jár ennek az új típusú külpolitikának, hogy egy-másfél év múlva mérlegeljük, sikeres volt-e vagy sem. Már vannak pozitív eredmények. (...)
Az apparátus működésével kapcsolatban két kritika fogalmazódott meg. Hogy nem készülnek mindenről feljegyzések, és hogy sok olyan ember jött el, akinek az évek, évtizedek alatt kialakult külföldi kapcsolatrendszere, helyismerete nehezen pótolható.
Akik itt új emberek, azok zömmel a Miniszterelnökségről jöttek velem, ahol korábban is külügyekkel foglalkoztak. Tehát semmilyen módon nem sérültek a külkapcsolatok, nekik ugyanolyan erős kapcsolatrendszerük van, mint a távozóknak. Ami a feljegyzéseket illeti: most is készül feljegyzés minden fontos találkozóról. Csak azt a gyakorlatot szüntettük meg, ami során a beszámolókat boldog-boldogtalannak elküldték, olyanoknak is, akiknek semmi dolguk nem volt velük, és a munkaidő jelentős része az emailek szelektálásával telt.
Állítólag voltak olyan nagykövetségek, ahonnan nem jöttek megbízható jelentések, mert a negatív hírek következményeitől félve öncenzúrát gyakoroltak.
Ez butaság. Mondtam a nagyköveteknek a nagyköveti értekezleten, hogy vigyázzanak, mert szűkül a kör, nagyjából ki tudom következtetni, hogy ki az, aki hazug, valótlan információkat szivárogtat ki a sajtónak. De visszatérve, például a kitiltási ügyben a washingtoni követséget egyáltalán nem érhette kritika, mindig pontosan értesített bennünket arról, amit Washingtonban mondtak rólunk.
Tehát nincs öncenzúra?
Dehogyis. Nagy baj is lenne, ha lenne, mert előbb-utóbb úgyis kiderülne, és ez a nagykövet állásába kerülne. Ki lenne abban érdekelt, hogy egy belső feljegyzésben valamit eltitkoljon? Én sikeres minisztériumot szeretnék vezetni, ehhez pedig egyértelműen valós adatokra, információkra van szükség.”