Az apparátus működésével kapcsolatban két kritika fogalmazódott meg. Hogy nem készülnek mindenről feljegyzések, és hogy sok olyan ember jött el, akinek az évek, évtizedek alatt kialakult külföldi kapcsolatrendszere, helyismerete nehezen pótolható.
Akik itt új emberek, azok zömmel a Miniszterelnökségről jöttek velem, ahol korábban is külügyekkel foglalkoztak. Tehát semmilyen módon nem sérültek a külkapcsolatok, nekik ugyanolyan erős kapcsolatrendszerük van, mint a távozóknak. Ami a feljegyzéseket illeti: most is készül feljegyzés minden fontos találkozóról. Csak azt a gyakorlatot szüntettük meg, ami során a beszámolókat boldog-boldogtalannak elküldték, olyanoknak is, akiknek semmi dolguk nem volt velük, és a munkaidő jelentős része az emailek szelektálásával telt.
Állítólag voltak olyan nagykövetségek, ahonnan nem jöttek megbízható jelentések, mert a negatív hírek következményeitől félve öncenzúrát gyakoroltak.
Ez butaság. Mondtam a nagyköveteknek a nagyköveti értekezleten, hogy vigyázzanak, mert szűkül a kör, nagyjából ki tudom következtetni, hogy ki az, aki hazug, valótlan információkat szivárogtat ki a sajtónak. De visszatérve, például a kitiltási ügyben a washingtoni követséget egyáltalán nem érhette kritika, mindig pontosan értesített bennünket arról, amit Washingtonban mondtak rólunk.
Tehát nincs öncenzúra?
Dehogyis. Nagy baj is lenne, ha lenne, mert előbb-utóbb úgyis kiderülne, és ez a nagykövet állásába kerülne. Ki lenne abban érdekelt, hogy egy belső feljegyzésben valamit eltitkoljon? Én sikeres minisztériumot szeretnék vezetni, ehhez pedig egyértelműen valós adatokra, információkra van szükség.”