Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Bármilyen sok rosszat mondanak időnként – jogosan – a hitelminősítőkre, ezek az intézmények „csak” tükrök.
„Mielőtt rátérnénk arra, hogy miért nagyon fontos a hitelminősítői feljavítás, érdemes néhány idevonatkozó tételt definiálni: egyfelől a hitelminősítők egyszerre szerepelnek úgy, mint a piaci megítélés romlásának utólagos lekövetői, illetve mint vészjelzők, amelyeknek a lépéseire további megítélésromlás következik. Az elmúlt években – a leminősítések hatására – a magyar befektetéseket kockázatosabbnak ítélték meg a piac »mindenható« szereplői, ami a kamatfelárak emelkedésével, valamint a forint gyengülésével járt.
Összességében azonban bármilyen sok rosszat mondanak időnként – jogosan – a hitelminősítőkre, ezek az intézmények »csak« tükrök.
A problémákat nem ők okozzák, hanem mi magunk, ők csak reagálnak rá, mert ez a dolguk. Azaz látni kell, hogy nem összeesküvésről, „a háttérben mozgó ördögről” van szó esetükben. A pénzpiaci világ ugyanis borzasztóan sokszereplős, még akkor is, ha bizonyos hatalmi koncentrációk megfigyelhetők benne. A külső hitelminősítési rendszerre, még ha megváltoztatott formában is, de szükség van, a belső kockázatértékelés ugyanis sokkal több rosszat hozhatna, mint amennyi hibát el lehetne vele kerülni. Túl azon, hogy a »bóvlis eljárás« megszüntetésének van pozitív politikai üzenete is, egy esetleges felminősítés javíthatja a magyar kötvénypiaci hangulatot, vagy akár a forint árfolyamára is hatást gyakorolhat.”