„A Germanwings közelmúltbeli tragédiája óta számtalan cikk, vélemény és elemzés jelent már meg, ezen a blogon is, az egész szomorú esettel kapcsolatban. Nyugodtabb és zaklatottabb megszólalások, a kommentelők részéről is. Mintha nem tudna, és nem akarna csitulni a hullámverés, míg pont nem kerül a történet végére. És vajon kerülhet-e pont? Vagy egyszerűen csak alkalmunk van, fájdalmas kairosz, emberi létünkre nézve átgondolni egyet s mást. (...)
De valóban felmerül a kérdés, hogy mentesít-e minden felelősség alól az idegrendszeri diszfunkcionalitás. Sarkítva: Hitler szerintem tuti nem volt épelméjű, komplexusokkal terhelt, beteg személyiség volt, aki tömegeket vitt bele a pszichózisába. Akkor most mit mondjunk? Beteg volt szegény? Ez nem válasz a holokauszt és a háború minden iszonyatára...
Vagy lehet-e ezt számokkal mérni? Aki egy embert, egy családot tesz tönkre, az még hagyján, aki 150 embert öl meg, az már súlyos, aki pedig milliókat, az borzalmas? Van-e megbocsátható, van-e megbocsáthatatlan?
És itt érkezünk el a teológiához, amely nem kategorizál eseteket, hanem egészen »szakszerűtlen« módon azt mondja, hogy mind betegek vagyunk! Nincsen igaz ember egy sem, mindenki vétkezett, és híjával van, mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. (Rm 3) Nincs szétválasztva bűn és betegség, mikor Jézus azt mondja, hogy a betegeknek van szükségük orvosra. Kárhozat és üdvösség nem azon dől el, hogy ki az »egészséges«, mert nincs ilyen!”