Nem vagyunk túl sokan keresztyének. Lehet, hogy vásároltunk is vasárnap, esetleg mezőgazdasági vidéken még be is takarítottunk a vihar elől a szép időben. De lehet szigorúbban vettük és nem vásároltunk és nem dolgoztunk és még másokat sem dolgoztattunk. Vagy törekedtünk erre. Nem tudom. De az biztos, hogy megemlékeztünk, megszenteltük a napot és elmentünk a templomba, vagy éppen ahol voltunk imádsággá tettük a napot. Igyekeztünk pihenni. Jól érezni a testvéreinket és magunkat.
Tudod, mikor a kommunizmus virult és volt kommunista szombat, és még vasárnap is dolgozni kellett, akkor volt lelkipásztor, aki kiment dolgozni a hívekkel a földre. Az ebédidőben tartott istentiszteletet. Mert kommunisták, és ma kapitalisták ide vagy oda, Krisztus feltámadásának napja mégis csak különleges.”