„Nem szokatlan, hogy a fiatalok bulizni akarnak, sőt az sem ha valami alkoholhoz nyúlnak. De még maguk sem gondolják, hogy a keresztény, keresztyény emberek szokatlan módon erre biztassák őket. Tavaly még ez volt a házirend. crosssound.hu
Itt persze rögtön van egy másik kérdésem. Milyen a keresztény parti? Mi különbözteti meg az egyéb partiktól, ha úgyanúgy isznak? Itt a cikk írója megemlíti, hogy nem látott teljesen kiszolgáltatott részeg fiatalokat. Mondjuk dícséretes.
Nemrégen olvastam a keresztyén íjászokról. Az ő nyílvesszőjük másképpen repül? Keresztyén motorosok. Az ő motorjaik nem termelnek szén-dioxidot?
Nem arról van szó inkább, hogy keresztyén ember motorozhat, íjászhat, netalán még egy pofa sört is megiszik, sőt még táncol is egy nagyot.
Mondjuk ez a crossound, kereszény partikultúra a Jezus Loves Elektro-val elég meredek. Ezt ne! A »zene« (zaj) amfetaminért, vagy fűért, de minimum szatmári szilváért kiállt, ha autentikusak akarunk maradni a szép magyar rónához.
Ha már valaki partizni akar, akkor vannak jobbak, színvonalasabbak. Odamegy, leizzad, lefogy, iszik, méregtelenít, meglátogatja a porcelán bálványt. De legalább nem hazudja jónak a rosszat és rossznak a jót. A különbségtétel megmarad. Legalább még helyén kezeli. Azt mondja, »soha többé Hirosima«. (nem is annyira vicc: Én egy pohár pálinkától be szoktam rúgni, és ez általában a kilencedik.)
A mindenkori fiatalok szája azt mondja, hogy persze partizzunk és buli van. De legbelül a pontos diagnózist várják, mert máskülönben ellökik a segítséget. Jótékonykodást, azaz hamis alászállást, azonosulást nem tűrnek el, csak a hiteles pontos, dühre fakasztó, diagnózist. Nem most, s talán nem is a megfelelő személynek mondanak érte köszönetet. Talán majd egyszer továbbadják, mert ezt tapasztalták.
Szóval nem a »napi cuki«, és nem a »jópofaság faktor« térfelén játszunk. G. K. Chesterton mondja, hogy »Ne szabadítsd meg a tevét a púpjától: talán épp teveségétől szabadítanád meg.« Ne foszd meg a keresztényt a ... keresztjétől, felelősségétől, böjtjétől, hitétől, szóval Krisztustól, mert talán éppen a kereszténységétől fosztod meg. Mondom én.
Nyilván a fiatalok megszólítása különös érzékenységet igényel, de a lényegünket, Krisztushoz tartozásunkat nem adhatjuk fel. Mert ha mégis, akkor a Krisztuson túl elveszítjük azokat is, akikért lemondtunk a Krisztusról. Semmi nem indokolja a lemondásunkat Jézus Krisztusról.”