Ha már valaki partizni akar, akkor vannak jobbak, színvonalasabbak. Odamegy, leizzad, lefogy, iszik, méregtelenít, meglátogatja a porcelán bálványt. De legalább nem hazudja jónak a rosszat és rossznak a jót. A különbségtétel megmarad. Legalább még helyén kezeli. Azt mondja, »soha többé Hirosima«. (nem is annyira vicc: Én egy pohár pálinkától be szoktam rúgni, és ez általában a kilencedik.)
A mindenkori fiatalok szája azt mondja, hogy persze partizzunk és buli van. De legbelül a pontos diagnózist várják, mert máskülönben ellökik a segítséget. Jótékonykodást, azaz hamis alászállást, azonosulást nem tűrnek el, csak a hiteles pontos, dühre fakasztó, diagnózist. Nem most, s talán nem is a megfelelő személynek mondanak érte köszönetet. Talán majd egyszer továbbadják, mert ezt tapasztalták.
Szóval nem a »napi cuki«, és nem a »jópofaság faktor« térfelén játszunk. G. K. Chesterton mondja, hogy »Ne szabadítsd meg a tevét a púpjától: talán épp teveségétől szabadítanád meg.« Ne foszd meg a keresztényt a ... keresztjétől, felelősségétől, böjtjétől, hitétől, szóval Krisztustól, mert talán éppen a kereszténységétől fosztod meg. Mondom én.