Bibi király

„Minden választás hisztérikus Izraelben, s mivel ott átlagosan kétévente urnákhoz járulnak a polgárok, a politikai csatatér folyamatosan hangos, a küzdő felek pedig fegyvert szegezve egymásnak másról se beszélnek, mint a változás szükségességéről. A választás azonban a végső igazság, amikor kiderül, kinek mennyire sikerült meggyőznie a lakosságot arról, hogy merre kell vonszolni az ország szekerét.

Bárki, csak ne Netanjahu! – ez volt az ellenzéki Cionista Egység szlogenje, suttogva, egymás között terjesztve. Netanjahu, aki az országot elszigeteli, aki arcul csapja legfontosabb szövetségesét, aki számos alkalommal személyesen is összekülönbözött az amerikai elnökkel, aki minden ígéretét sutba dobva mégis elveti a palesztin államot, s ötödik hadoszlopnak nevezi az arab származású izraeli állampolgárokat. De Netanjahu varázsló. A közvélemény-kutatások tíz mandátummal kevesebbet jósoltak a Likudnak a valóságnál, s így vált a Jichák Hercog és Cipi Livni vezette választási szövetség számára keserédessé a 24 mandátumos siker.

Nem biztos persze, hogy a baloldalinak nevezett tömb veszített, és nem fog kormányt alakítani, mert Izraelben soha semmi sem száz százalék, de a magabiztos és győztes Netanjahut nem könnyű sarokba szorítani a tárgyalások során. A kulcs Móse Kahlon kezében van. Ő látványosan szakított Netanjahuval, és megalapította saját pártját, amely most tíz mandátumával királycsináló lesz. Netanjahuék a kampányhajrában olyan videoüzenetet vágtak össze, amely úgy hangzott, mintha Kahlon a miniszterelnök mellé állt volna. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a királycsináló ne állna végül mégis az őt kigúnyoló Netanjahu mellé. Mert királyt csinálni tud ugyan, de ő maga nem lehet király.”