Szomorú vasárnap

„Minden médium helyzetjelentéssel indított: helyszíni beszámoló kongó plázákból és nyilatkozatok elégedetlenkedő vásárlóktól, akik tömegnyomorban töltötték a szombatot, lévén, ez az egyetlen hétvégi nap, amikor elintézhették a bevásárlást... Kíváncsi vagyok, a templomok, színházak és játszóterek forgalma mennyivel ugrott vagy ugrik meg a vasárnapi zárva tartás hatására, de kicsit még mindig nehezményezem, hogy a törvényhozók teljesen hülyének néznek – persze nem csak engem –, amikor azt hiszik, bárki azért kezd el a családjával társasjátékozni és kirándulni, mert éppen zárva van a pláza. Amellett pedig, hogy eleve lázadozom az ellen, hogy »mert csak« alapon mondja meg nekem bárki, mikor szabad megvennem a gyereknek a havi adag pelenkát, nem tudok szabadulni attól a balgyanútól sem, hogy mégsem teljesen egészséges, hogy pártunk és kormányunk erőszakkal kívánja a saját irányítása alá vonni a piac (máshol egyébként maguktól is remekül működő) törvényeit.

Ahogy az elmúlt hónapokban, úgy a múlt hétvégén sem tudtam rájönni arra, kinek jó ez az egész – leszámítva a kormányközeli, »kiskapus« üzletláncokat (és ezzel persze meg is van a válasz...). Csak remélni tudom, hogy ha az érintett politikusok nem is, de legalább az édesanyjuk (akiket valószínűleg sokan és sűrűn emlegetnek mostanában) a saját bőrükön tapasztalják, milyen érzés hétről hétre szívni egy demagóg intézkedés miatt.”