„Kicsit mindenki úgy van vele, mint a 6:3-mal: persze a miénk, de erősen porosodik már az emléke. A tokaji aszúnak nálunk alapvetően két sorsa lehet: vigyázban állva fogyasztják selyemsálas kóstolók vagy a családi szekrény tetején végzi díszes celofánban. Ez a borok királya, királya bora szlogen annyira hatásos volt az elmúlt évtizedekben – és azért ne feledkezzünk el a minőségről sem –, hogy még az sem vesz aszút, aki egyébként 6-7 ezer forintot simán kiad egy-egy villányi tételért. Hogyan lehet ezen változtatni?
Állami szerepvállalással vagy helyi összefogással, ez majd kiderül. Mindenesetre Tokajról már többen beszélnek, mint ahányan isszák a régió borait. Bár jobb volna fordítva, kezdetnek ez sem rossz. Merthogy nemcsak a hazai szereplők szerint vagyunk a felemelkedés kezdetén – a tegnapi Borjog és Bormarketing konferencián például kifejezetten sok szó esett a témáról –, hanem egy-két életjel külföldről is érkezik.”