Kezd beérni Orbán Viktor békemissziójának a gyümölcse: szerdán már Putyinnal tárgyalt
Hétfőn még Donald Trumppal folytatott megbeszélést a magyar miniszterelnök.
A kormányfő kitűzte a legújabbat: „a következő éveknek róluk, a keményen dolgozó emberekről és családjukról kell szólniuk”. Mert eddig nem róluk szóltak, ezt magunk is észrevehettük.
„Miután egyéb feladatainkkal már végeztünk, a kormányfő kitűzte a legújabbat: »a következő éveknek róluk, a keményen dolgozó emberekről és családjukról kell szólniuk«. Mert eddig nem róluk szóltak, ezt magunk is észrevehettük. De mostantól ők a sztárok.
Az okok világosak. Veszprém után, Tapolca előtt vagyunk, rezeg a politikai léc. A korrupciós botrányok, a Fidesz újgazdagjai legjobban a kis pénzért sokat dolgozók szemét szúrják. Irány tehát a »panelprolik« - illetve dehogy, mit nem beszélek -, irány a keményen dolgozók! Orbánnak abban igaza van, hogy tűrhetetlen a magyar társadalom kasztosodása, a mobilitás, az emelkedés csatornáinak befagyása. Szavai szerint »az egyes emeletek között elromlott a lift«. Még azt sem mondom, hogy ebben a kurzusban romlott el, de azt igen, hogy most még a motort is kilopták belőle a szakképzés lebutításával, a továbbtanulás ellehetetlenítésével, a különbségeket növelő adózással és szociális rendszerrel.
Még ezt is megbocsátanám, ha a jövőre vonatkozó fogadalmaknak nem volna ilyen szörnyű pacsuli szaga. Az émelyítő frázisokkal sem sikerül elnyomni a szavazatszerző PR-igyekezet verítékbűzét. A nagy bugalomban Cameron kormányának 2013-as szlogenje akadt a kezükbe: a »hardworking people«. Annak a kampánynak az indító sípjelét a gazdasági miniszter fújta meg, aki újságírók népes hadának kíséretében látványos körtúrát tartott a dolgozó emberek körében. Elment egy éjszakai pékségbe, bratyizott építőmunkásokkal és egy Tescoban maga vezette a targoncás kocsit. Na most, ezt egy az egyben mégsem vehettük át, hiszen nálunk becsületes kormánytag csak köp egyet a vérünket még vasárnap is szívni akaró Tesco-féle multi üzletközpontok előtt. Az ötlet lényege mégis felvillanyzó volt, annál is inkább, mert a brit kormány a »keményen dolgozók« kiemelt megbecsülésének ürügyén gyorsan leszorította a szociális segélyek plafonját. Mi már ez utóbbin rég túl vagyunk, de azt gyanítom, hogy az új jelszó ismét alkalmat ad majd a nem keményen dolgozók, vagyis a munka nélkül maradtak, rokkantak, nyugdíjasok, szociális támogatásra szorulók további megtaposására.”