Elzúgtak forradalmai

„Ezért állítom, hogy valódi magyar ellenzék tehát csak a »kívül globális baloldalának álláspontjáról« kiindulva hozható létre.

Ennek legfontosabb sajátossága, hogy tudja: nem ígérheti azt, hogy mindenki részesül a »belül« világának áldásaiból és hogy felszámolja a »kívül« helyzetek nyomorúságát. Ezzel kísérletezett az alterglobalizációs mozgalom, amikor úgy vélte, egy globális politikai közösség megszervezése alkalmas lehet arra, hogy a globális folyamatokon változtassanak, a negatív következményeket enyhítsék, az eredményeket igazságosabbá tegyék és az erősek és hatalmasok önkorlátozását kiharcolják – mainstream változata a Scheiring Gábor által a Dinamón felvázolt »zöld szociáldemokrácia«, a de facto globális reformizmus. Az alterglobalizációs program illúzióját, hogy a »belül« és a »kívül« világa között hidak hozhatók létre, könyörtelenül zúzta szét a 2008-as válság politikai következménye: a »belül« társadalmainak tagjai és pozícióinak birtokosai arra ébredtek rá, hogy egész világuk éppen azoknak a folyamatoknak, következményeknek és igazságtalanságoknak az elválaszthatatlan része és eredménye, éppen azokat a játékszabályokat és ígéreteket köszönhetjük neki, amikre az ő életük alapszik. Valójában ebben a kudarcban semmi meglepő nem volt egy olyan globális szituációban, ahol a »belül« globális pszeudovilága a »kívül« nyomorúságát és szenvedését követeli és tartja fenn. Üdvözlet a valóság sivatagában!

Ebben a helyzetben a kívül/belül dichotómiák felszámolását a belül kiterjesztésével ígérő »baloldali« politika előtt csak a nacionalizmus álszolidaritása és a cinikus neolib szociális demagógia útja állhatna. A Szirizának valószínűleg nem fog sikerülni olyan szocialista stratégiát végigvinnie, amely a görögök szerencsés helyzetéből adódó (tudniillik, hogy félperifériás helyzetük ellenére a kívül/belül világai még nem érvényesülnek a maguk nyersségében) önvédelmi harcot egy globális baloldali (szocialista és demokrata) harccá fordítja át. (Alex Callinicos) A Sziriza ugyanis éppen azt kritizálja a Trojka, a neoliberálisok viselkedésében, hogy a tőlük várt reformok jótéteményeiért cserébe a kívül/belül globális dimenzióinak kiépülését követelik tőlük. Mi már egy brosúrával előrébb járunk.

Guy Debord 1967-ben leírta, hogyan vált a Nyugat a technikai fejlődés hatására a túlélésért folytatott harc világából a dúskáló bőség világává – aminek persze új típusú depriváció és nyomor lett a következménye. Ma már tudjuk, hogy a nyugat bősége a »globális kívül« nyomorát és deprivációját feltételezi és okozza. Az emberiségnek pedig már rendelkezésére állnak azok az eszközök, amelyek segítségével az egész glóbuszon a jólét, a szabadság, az értelmes élet valamilyen formája elterjeszthető volna – az új évezred szocializmusát éppen ezért az a belátás fogja megszülni, hogy ez csak egy egészen más jólét, szabadság és értelmes élet lehet, mint amit ma annak tartanak.”