Tizenkilenc egyenlő nulla

„Három hónapja a netadó elleni sikeres és valóban tömeges megmozduláson még arról beszéltek az ellenzéki stratégák (vagy azok, akik magukat aktuálisan annak gondolták), hogy single issue megmozdulásokkal lehet itten megmozdítani az embereket, és végsősoron kormánybuktató erővé szervezni az elégedetlenek formátlan tömegét. Single issue. Ez lett belőle.

T-I-Z-E-N-K-I-L-E-N-C (19), tizenki-kibaszott-lenc kérdés. Tizenkilenc kérdés, amit külön-külön szét kell majd jogászkodni, aminek külön-külön más a célközönsége, a többségét a többség nem is érti, nem is érinti, le is szarja. (…)

Lehet, sőt, kell is röhögni Habony Árpádon. De a magyar baloldalnak (vagy bármilyen oldalnak) az elmúlt öt év kevés volt, hogy kitermelje a maga Habonyát, aki képes lenne legalább egy olyan jelszót, gondolatot kitalálni, amivel azonosulhatna az Orbánból, legalábbis a közvélemény-kutatások szerint egyre inkább kiábránduló tömeg.

Egyébként a népszavazás nagyon jól használható, hatékony politikai eszköz tudhat lenni. Ezt bebizonyította már Gyurcsány Ferenc a 2004-es állampolgársági népszavazással, amivel megmutatta híveinek, hogy le tudja győzni Orbánt (az más kérdés, hogy nem gondolta végig, mekkora kárt okoz önmagán kívül mindenkinek, milyen mélyen tipor a határon túli magyarok lelkébe), aztán bizonyította Orbán is a vizitdíjas népszavazással, amikor a kétharmados győzelem főpróbáját tartotta. Tehát a népszavazás életképes eszköz. De szervezett erő kell mögé, és egy érthető, erős kérdés. Egy nyerhető ügy. Egy.

Nem T-I-Z-E-N-K-I-L-E-N-C (19)!!!44!!”