„A magyar miniszterelnök nyilvánvalóan pályájának új szakaszához érkezett. Abból a néhány tucat emberből, akikkel együtt hozta létre a Fideszt, sokan már a kilencvenes évek közepétől kezdtek lemorzsolódni. Aztán a 2010-es hatalomra kerülés előtt és után is többen találták magukat valamely külföldi fővárosban. Jól fizető állásokban ugyan, de távol a döntéshozás központjától. A különféle üzengetésekből az derül ki, hogy a Simicska Lajossal alpári mozzanatokat sem nélkülöző összekülönbözése óta mintha az eddigi legszűkebb mag is kezdene távolságot tartani tőle. Mintha tudomásul vennék, hogy Orbán már csak pretoriánus gárdájára és a nagy koncokkal jutalmazott, neki hódoló ifjú titánokra akarna támaszkodni. A régiek erejéből hovatovább csak annyira futja, hogy figyeljék, mi lesz ebből az ámokfutásból. Amíg lehetséges – és persze Viktoruk van annyira ügyes, hogy ez még bizonyára sokáig lesz lehetséges –, kihasználják a korábban megszerzett pozíció előnyeit. Ha viszont mégis bekövetkezne valami végzetes, mentik majd az irhájukat.
Beszédeiből arra következtetek, hogy Orbán Viktor maga is érezheti: változtak a körülmények, eljöttek a nehéz idők. De nyilván úgy gondolja: ami neki jó, az a vele egyívásúaknak is jó kell, hogy legyen. Hiszen három évtizede menetelnek együtt a veszélyekkel, konspirációkkal, bűnökkel, vereségekkel és győzelmekkel szegélyezett úton. Egymásba fonódásuknak, lám, megvan az eredménye: ő, aki társait is képviseli, a csúcsra jutott. Tudja persze, hogy ott már csak ő van, de a többiek szinte csak fél fejjel lentebb nála. Viszont a felelősség az ő vállát nyomja, a munka dandárja reá hárul. Neki és csak neki kell a Duna-híd építésére tett vállalásról és még mi mindenről számot adni. Neki és csak neki kell megvívni a kormányzás során létrehozott saját bürokráciával is. Arról nem beszélve, amit mostanság Paks 2 ügyében hasít: alakul már, hogy az oroszok mellett a németek, meg az amerikaik is részesedjenek az üzletből. Úgyhogy csend lesz itt hamarosan! Ehhez képest a többiek szerepe gyerekjáték. Annyit csak elvárhat tőlük, hogy katonás helytállást tanúsítsanak, s hozzá igazodva adják meg neki a tiszteletet!
Ilyesmiket érezhet és gondolhat mostanság a csúcsra jutott Orbán Viktor. Ugyanúgy, ahogyan minden korban ehhez hasonlókat éreztek és gondoltak a legfelsőbb hatalom birtokosai, amint némelyek feljegyzéseiből ez tudható.”