Kerényi Imre sokszínű akar lenni, ajánljatok neki kortárs magyar írókat

„A népszabadságos Vári György a végén megkérdezte, egyrészt lesz-e később több női szerző, mint eddig, másrészt fognak-e ajánlani a sorozatba nemcsak jobbosok, hanem balosok is. Ezen a ponton óriási lehetőségek nyíltak minden magyar entellektüel előtt, benneteket is beleértve: Kerényi Imre közölte, hogy sokszínűek szeretnének lenni, és az egész projekt úgy horgolódik, mint egy társasjáték, és ajánljon csak mindenki, aki akar. 

Tekintettel arra, hogy összesen 96-98 kötet lesz, melyek közül az utolsó 24-be rakják bele a kortársakat – akkor lesz majd izgalom! –, itt az alkalom: ajánljatok csak a Miniszterelnöki Megbízott Úrnak érdemdús szerzőket. Főként prózaírókat, mert azt is mondta, hogy a magyar költészet akkora, hogy nem nagyon fér el ebben a projektben. Sajnos hülye módon elfelejtettem megkérdezni, hogy hol kezdődik és hol végződik a kortársság, vagyis hogy pl. a 12 éve elhunyt Gion Nándor passzol-e a kategóriába. Mert én nyilván vele kezdeném.

Tartozok még annyival az eseménynek, hogy elmeséljem: a szintén friss Március 15-antológiát a fent szőrmentén már említett Szigethy Gábor irodalomtörténész mutatta be, aki tök lelkesen és színesen mesélt a neki jutott néhány percben 1848-ról és utóéletéről, ezért kedvem lett átlapozni a kötetet, meg is fogom tenni. A kedvenc mondatom ez volt tőle: »Az eseményeket mindig a kortársak látják a legjobban, és ők tudják a legjobban meghamisítani is.« Mondta még azt is, hogy Petőfi volt az első kommunista – de ennek a szövegkörnyezetéről lemaradtam maflán, remélem, magából az antológiából kiderül, miért volt az a Sándor.”