Helyzetjelentés – A Magyar Fórum jövője

„A Ma­gyar Fó­rum 1989-ben jött lét­re. A la­pot jo­gi ér­te­lem­ben az MDF ala­pí­tot­ta, szel­le­mi irány­vo­na­lát pe­dig Csur­ka Ist­ván ha­tá­roz­ta meg. Kez­det­től fog­va ez az egyet­len rend­sze­re­sen meg­je­le­nő ma­gyar nyel­vű ki­ad­vány, mely a nem­ze­ti ra­di­ka­liz­mus örök­sé­gét vál­lal­ta. A nem­ze­ti ra­di­ka­liz­mus tu­laj­don­kép­pen az 1848–49-es sza­bad­ság­harc alap­ér­té­ke­i­nek to­vább­gon­do­lá­sa. A tri­a­no­ni tra­gé­di­á­ra, a XIX. szá­zad má­so­dik fe­lé­nek tár­sa­dal­mi át­ala­ku­lá­sá­ra, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a je­len­tős né­met gaz­da­sá­gi és kul­tu­rá­lis, va­la­mint az ez­zel pár­hu­za­mo­san ki­ala­ku­ló je­len­tős zsi­dó kul­tu­rá­lis és gaz­da­sá­gi be­fo­lyás­ra, va­la­mint az ad­dig meg­ha­tá­ro­zó ma­gyar iden­ti­tá­sú köz­ne­mes­ség las­sú süllye­dé­sé­re, il­let­ve a több­nyi­re szin­tén ma­gyar iden­ti­tá­sú zsel­lér­ré­teg vál­to­zat­lan nyo­mo­rá­ra adott vá­lasz volt.

Sza­bó De­zső, Baj­csy Zsi­linsz­ky End­re és bi­zo­nyos ér­te­lem­ben Né­meth Lász­ló gon­do­la­tai ad­ták en­nek a szel­le­mi irány­zat­nak az alap­ja­it. A nem­ze­ti ra­di­ka­liz­mus po­li­ti­kai ér­te­lem­ben már ak­kor is vesz­tes hely­zet­ben volt. En­nek el­sőd­le­ges oka, hogy hi­ány­zik be­lő­le, sőt el­len­té­tes egy meg­ha­tá­ro­zó mo­dern ko­ri po­li­ti­kai je­len­ség­gel. Az ún. prog­ram­po­li­ti­zá­lás­sal.

G. Fo­dor Gá­bor nagy port ka­vart nyi­lat­ko­za­ta, mely­ben ar­ról ér­te­ke­zik, hogy a kor­mány­zás a pil­la­nat ura­lá­sá­nak mű­vé­sze­te pon­to­san mu­tat­ja ezt az el­len­té­tet. A nem­ze­ti ra­di­ka­liz­mus – amennyi­ben ko­mo­lyan vesszük – ép­pen a pil­la­nat ura­lá­sá­ra nem tö­rek­szik. Esz­me­tör­té­ne­ti szem­pont­ból a né­pi irány­za­tok­hoz tar­to­zik, az­az nem eli­tis­ta, és tu­laj­don­kép­pen egyet­len prog­ram­célt fo­gal­maz meg: a ma­gyar kö­zös­ség, a ma­gyar nép fel­eme­lé­sét.

Eb­ből a prog­ram­cél­ból kö­vet­ke­zik a har­ma­dik­utas­ság, a ma­gyar nem­zet füg­get­len­sé­gé­nek hang­sú­lyo­zá­sa, a koz­mo­po­li­tiz­mus és az in­ter­na­ci­o­na­liz­mus el­uta­sí­tá­sa, a ke­resz­tény­ség vál­la­lá­sa, va­la­mint a sze­gény­ség­ben élő ma­gyar tö­me­gek fel­eme­lé­sé­nek igé­nye. Mond­hat­nánk, hogy a nem­ze­ti ra­di­ka­liz­mus egy­faj­ta nem­ze­ti ke­resz­tény szo­ci­á­lis irány­zat, ha a nem­ze­ti és szo­ci­a­lis­ta sza­vak egy ol­da­lon em­le­ge­té­se nem vál­ta­na ki min­dent el­söp­rő el­len­szen­vet az em­be­rek je­len­tős ré­szé­ből és őr­jön­gés­vi­hart a kö­zé­le­tet te­ma­ti­zá­lók egy cso­port­já­ból.

A Ma­gyar Fó­rum 27 éve je­le­nik meg, így több mint 1400 szám ké­szült. Az 1400 szám mind­egyi­ke tük­rö­zi a fent le­írt szel­le­mi­sé­get. So­ha nem ad­tuk elő azt a nyil­ván­va­ló ha­zug­sá­got – amit a po­li­ti­ká­val, kö­zé­let­tel fog­lal­ko­zó la­pok leg­több­je nem­hogy el akar hi­tet­ni ma­gá­ról, de ki­mon­dot­tan ér­ték­nek ál­lít be –, hogy po­li­ti­kai ér­te­lem­ben függetlenek len­nénk. Nem va­gyunk és nem is vol­tunk azok. Min­den szá­munk­ban azt a po­li­ti­kai cse­lek­vést, vagy cse­lek­vőt tá­mo­gat­tuk, aki meg­fe­lelt a fen­ti ér­ték­vá­lasz­tás­nak. Ez a szer­kesz­té­si elv tu­laj­don­kép­pen Csur­ka Ist­ván sze­mé­lyé­ből adó­dott, aki ha­lá­lá­ig ga­ran­tál­ta, hogy ne tér­jünk le er­ről az út­ról. Ma azért je­len­tet­jük meg Csur­ka Ist­ván ko­ráb­bi írá­sit hét­ről hét­re, hogy egy­részt meg­mu­tas­suk, hogy az agyon­szi­dott majd agyon­hall­ga­tott gon­dol­ko­dó messze meg­előz­te ko­rát, és öt, tíz, húsz év­vel ez­előt­ti elem­zé­sei helyt­ál­ló­ak vol­tak. Ma, ha­lá­la után a jobb­ol­da­lon tu­laj­don­kép­pen köz­tu­do­má­sú tény, hogy Csur­ká­nak iga­za volt, de mi azt is sze­ret­nénk, ha a nagy­ér­de­mű azt is tud­ná pon­to­san, hogy mi­ben volt iga­za.

Csur­ka Ist­ván szel­le­mi örök­sé­gé­ből nem csak az irány­mu­ta­tást, de az el­hall­ga­tást is meg­kap­tuk. Hi­á­ba je­le­nik meg a lap az egész or­szág­ban hét­ről hét­re, hi­á­ba ala­kult ki egy most már fi­a­ta­lo­kat is fel­mu­tat­ni ké­pes szel­le­mi hold­ud­var kö­rü­löt­tünk, hi­á­ba van még ma is több elő­fi­ze­tőnk, mint sok or­szá­gos je­len­tő­sé­gű­nek be­ál­lí­tott új­ság­nak, az or­szág egy ré­sze rá­cso­dál­ko­zik az új­ság lé­te­zé­sé­re is. Rek­lám hoz­zánk csak el­vét­ve jut, és biz­to­sak le­he­tünk ben­ne, hogy sem er­ről, sem a má­sik ol­dal­ról sem­mi­fé­le re­ak­ció, vissz­hang sem ér­ke­zik írá­sa­ink­ra, hí­re­ink­re, prog­ram­ja­ink­ra.

En­nek el­le­né­re ra­gasz­kod­tunk a Ma­gyar Fó­rum név­hez, pe­dig va­ló­já­ban nem a Ma­gyar Fó­rum mint már­ka­név az ér­de­kes, ha­nem az a kö­zös­ség és az a gon­do­lat­kör, amely­nek meg­ha­tá­ro­zó szel­le­mi en­ti­tá­sa Csur­ka Ist­ván, a kö­zös­ség tag­jai az ol­va­sók, akik az el­hall­ga­tás el­le­né­re is je­len­tős tö­me­get al­kot­nak és ter­mé­sze­te­sen a már em­lí­tett, sze­ren­csé­re egy­re fi­a­ta­lo­dó szel­le­mi hold­ud­var, mely re­ményt kelt. Ha hol­nap­tól ez az új­ság nem Ma­gyar Fó­rum né­ven je­le­nik meg, ez a kö­zös­ség ak­kor is meg­ma­rad, és je­len­tős erőt kép­vi­sel vissz­hang­ta­lan­sá­ga el­le­né­re is.

Most a ma­gyar saj­tó tel­je­sen át­ren­de­ző­dik, po­li­ti­kai és üz­le­ti ala­pon szer­ve­zett mé­dia­vál­lal­ko­zá­sok tu­laj­do­no­si dön­tés alap­ján irányt vál­ta­nak, má­sok ha­szon­szer­zé­si le­he­tő­ség hí­ján meg­szűn­nek. Mi­vel a Ma­gyar Fó­rum anya­gi le­he­tő­sé­gei ed­dig is meg­le­he­tő­sen szű­kek vol­tak, és mi­vel a fent le­írt ér­ték­vá­lasz­tás alap­ján mű­kö­dünk, így sem a meg­szű­nés, sem a hol­mi anya­gi és lob­bi­ér­de­kek mi­at­ti irány­vál­tás nem fe­nye­get.

Az in­ter­net, a Face­book és egyéb közösségi ol­dal ad­ta le­he­tő­sé­get ez idá­ig nem hasz­nál­tuk. Bár volt hon­la­punk, de ott csak a kö­te­le­ző mi­ni­mu­mot tel­je­sí­tet­tük. En­nek el­sőd­le­ges oka ter­mé­sze­te­sen anya­gi. Egyet­len be­vé­te­li for­rá­sunk, az ol­va­só­ink ál­tal meg­vá­sá­rolt, elő­fi­ze­tett új­sá­gok.

Az elmúlt év­ben az új­ság kö­rül fel­buk­ka­nó fi­a­ta­lok azon­ban vál­lal­koz­tak ar­ra, hogy ezen meg­pró­bál­ja­nak vál­toz­tat­ni. Ezért nem­rég meg­je­len­tünk a Face­boo­kon, meg­újít­juk hon­la­pun­kat, sőt lét­re­ho­zunk egy új la­pot is. Meg­pró­bál­juk át­tör­ni az el­hall­ga­tás fa­lát. Eh­hez kér­jük min­den ol­va­sónk, min­den Csur­ka Ist­ván szel­le­mi örök­sé­gét je­len­tős­nek tar­tó ma­gyar se­gít­sé­gét.

Kér­jük, hogy ter­jesszék, nép­sze­rű­sít­sék írá­sa­in­kat, kez­de­mé­nye­zé­se­in­ket és egy­ben ígér­jük, hogy bár­mi­lyen anya­gi vagy egyéb ne­héz­ség el­le­né­re, min­den­kép­pen to­vább visszük 27 éve ápolt ér­té­ke­in­ket és meg­ma­ra­dunk köz­éle­ti és kul­tu­rá­lis he­ti­lap­nak, a nem­ze­ti ra­di­ka­liz­mus egyet­len ma­gyar fó­ru­má­nak.”