Ch. A.: Ez egy igen nagy probléma. A felmérések szerint az előző időszakban a vállalkozásoknak majdnem a fele azt jelezte, hogy azért nem tud uniós forráshoz jutni, mert nem tudja biztosítani az önerőt. Ehhez kapcsolódik az utófinanszírozás problémája is, ami szintén igen magas százalékban tette lehetetlenné vállalatok számára, hogy használják az uniós forrásokat. Ebben is ígérnek változásokat. Többféle eszközzel lehet segíteni, hogy az önerőhöz hozzájussanak, vagy fel tudják őket használni, a KAVOSZ tevékenységétől kezdve a banki rendszerig. Ez mindenképpen komoly probléma marad, de ezek a konstrukciók talán valamit segítenek.
P.: Hogyan értékeli a vállalati szektor tőkevonzó képességét? Az EU-források előidézik a tőkebeáramlást, vagy csak segítik azt?
Ch. A.: Az előző időszakra vonatkozóan azt kell mondanom, hogy a növekedésben kulcsszerepet játszottak az EU-s források. Mindannyian tudjuk, hogy az egyéb tőkebefektetés és a hitelnyújtás is jó esetben stagnált, de inkább visszaesett az elmúlt években. Az, hogy a kormány úgy tűnik, békét kötött a bankszektorral, mindenképpen előnyös dolog. Ahhoz, hogy az ország tőkevonzó képessége érdemben megnövekedjen, jelentős külgazdasági, külpolitikai fordulatra lenne szükség. Amíg nem tudjuk eldönteni, hogy valójában milyen társadalmat is akarunk, kivel akarunk üzletet kötni és milyen mértékben, addig nehezen fogjuk élvezni a nemzetközi tőke bizalmát - annak tragikus hatásáról nem is beszélve, ha úgy döntünk, hogy a fejlődés fő erőivel szemben megyünk.”