Egy estém otthon, a Petőfi tévével. Kicsit híg, kicsit zavaros, de a miénk

„A Petőfi tévé két élő műsorra és a felcsatlakozó sorozatokra, illetve koncertekre épül. Utóbbiak lényegében hibátlanok: egy Killing vagy Borgiák sugárzása igenis maga a közszolgálat, amit fiataloknak nyújtunk, más kérdés, hogy hányan vannak olyan becstelenek, akik már rég letorrentezték ezeket. Ugyanígy vitán felül áll, hogy a fiatalok köztévéjében közvetítsenek például PASO meg 30Y-koncerteket – és akkor itt jegyezzünk meg valami fontosat.

»A közszolgálati tévé évtizedek óta szinonimája a senki által nem nézett, horgolt csipketerítővel letakart, politúros múlt időnek.«

A modern televíziózás elleni egyik legnagyobb merénylet, az Önök kérték szállásadója, mely műsor nem is fekvőrendőr, de egyenesen tankcsapda a fejlődés sugárútján. Bármit, ismétlem, bármit sikerül behozni a köztévébe, ami ezt a vonalat metszi, ami azokhoz szól, akik nem az 1982-es szilveszteri kabarét meg a brillantinos táncdalénekest akarják nézni hangyafocis felvételekről, már jó. (...)

De mi történt itt tulajdonképpen? Messze jobb dolog, sokkal szimpatikusabb szándékokkal, mint amit a közszolgálati tévé az elmúlt 25 évben a 16-35 éves korosztálynak általában kínált. A megvalósítás problémáit ki lehet küszöbölni: nem kellenek öncélú helyszíni kapcsolások, inkább rövidebb és feszesebb, »nettósított«műsor (eleve nem kettő, csak egy), és a random böngészésnél szigorúbb szerkesztés. Az alapkoncepción azonban érdemes elgondolkodni: tudok-e ebben a műfajban műsort készíteni egyszerre egy 16 és egy 35 éves embernek?

Előbbi már nem is néz tévét, neten lóg, utóbbi meg még volt úttörő is, és tévén nőtt fel. Előbbi még kiskorú, utóbbinak meg már el tud tízig számolni a gyereke. Ott van egy jó műsor lehetősége a Petőfi tévében – a fiatal felnőttek számára. El kéne engedni a kamaszos manírokat, pont az a leggyengébb rész, lemondani a felszínességről, és elhinni, hogy ezek a nézők képesek és hajlandók tíz percig is nézni egy beszélgetést, ha az érdekli őket. De ezzel együtt is: minden hibával együtt most először van esély arra, hogy a közszolgálati tévé naptárján az évszám kettessel kezdődjön. Az pedig sokat érne.”