„A szoftver és a hozzá tartozó dokumentáció, legyen akár forráskódban, akár tárgykódban, vagy bármilyen más formában rögzítve, szerzői jogi védelem alatt áll. Azaz a szoftvereket nem szükséges – köznapi fordulattal élve – külön »levédetni«, legfeljebb azok SZTNH előtt történő önkéntes műnyilvántartásba helyezése segítheti elő a bizonyítást egy későbbi vitás helyzetben. Fontos kiemelni, hogy a programfejlesztő folyamat egyes elkülöníthető szakaszai is létrehozhatnak olyan alkotásokat, amelyek külön-külön szerzői jogi oltalomban részesülhetnek, vagyis nem csak a befejezett szoftver, hanem az annak fejlesztése során létrehozott egyes alkotáselemek is elérhetik a szerzői jogi védettség szintjét.
Nem árt tisztázni, hogy e védelem mire is terjed ki, illetve mi az, amire már nem vonatkozik. Így például jó tudni azt az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EU Bíróság) által is megerősített jogi helyzetet, hogy a szoftverek szerzői jogi védelme nem terjed ki sem a számítógépi program funkcionalitására, sem a számítógépi program keretében, a program bizonyos funkcióinak a használata céljából alkalmazott programnyelvre és adatfájl-formátumra. (...)
A szerzői jogokról a szerződésben tehát mindenképpen rendelkezni kell. Ez megvalósulhat felhasználási engedély (licenc) adásában, vagy akár teljes jogátruházással is, tekintve, hogy a főszabálytól eltérően szoftverek esetében lehetőség van a szerzői vagyoni jogok teljes átruházására. Bármely esetben erősen javasolt a szerzői jogi törvény fogalomhasználatának figyelembevételével pontosan és részletesen meghatározni az engedélyezett vagy átruházott jogokat és azok terjedelmét, különös tekintettel azokra a felhasználási módokra, amelyeknél a szerzői jogi törvény csak kifejezett rendelkezés esetén engedi meg a jogátruházást, vagy engedélyadást.”