Minél beljebb (és kijjebb) hatol a tudomány az anyagba, annál határozottabban látszik, hogy a dolgok legmélyén nem az anyag, hanem a létezés törvényei vannak.
Jeles, sikeres biológus mondja: természettudós vagyok, tehát ateista. És ez a „tehát” mellbe üt. Mindenkinek szabadságában áll elfogadni vagy nem elfogadni Isten létezését – de ez a „tehát”, ez itt nagyon nincs a helyén. A 21. században már többet tudunk arról, amit nem tudunk, bátrabbak vagyunk tudásunk határainak felismerésében.
Először a felvilágosodás tudományos sikerei nyomán, aztán a 19 század második felében sokan hitték, hogy a robbanásszerűen fejlődő természettudomány hamarosan földig rombolja az Isten-hitet. Mára úgy tűnik, hogy az anyagelvű világértelmezés (materializmus) semmivel sem meggyőzőbb, mint háromszáz éve volt. Egyre inkább kamaszos, makacs felületességnek tűnik az az álláspont, hogy az anyag teremti a maga törvényeit. Sokkal több jel utal arra, hogy a törvény teremti az anyagot.
A felismerés egyik kulcsa a léptékváltás a tudományban: a nagyon nagy és nagyon kicsi méretek értelmezésének képessége. Amit akár korszakváltásnak is tekinthetünk.
Volt már ilyen kor. Az emberiség a kezdetektől a 15. századig nagyjából az egy milliméter és a száz kilométer közötti méreteket volt képes értelmezni, e léptékek között élte az életét. Kolumbusz és Magellán, majd az utánuk jövő hajósok a léptékek felső határát két nagyságrenddel, tízezer kilométerre tágították. Száz évvel később Galilei értelmezni kezdte a Naprendszeren belüli csillagászati távolságokat, ugyanekkor Hollandiában elkészült az első mikroszkóp, kaput nyitva a szabad szemmel láthatatlan méretek addig ismeretlen világa felé.
A modern csillagászat és atomfizika újabb léptékváltásra kényszeríti az emberi elmét: korábban elképzelhetetlenül kicsi és elképzelhetetlenül nagy távolságokat vagyunk képesek felfogni, és az ott zajló folyamatokat megismerni. Az eredmény sokak számára meglepő: minél beljebb (és kijjebb) hatol a tudomány az anyagba, annál határozottabban látszik, hogy a dolgok legmélyén nem az anyag, hanem a létezés törvényei vannak, és az anyag valójában nem más, mint ezeknek a törvényeknek a kifejeződése, manifesztációja.
Egyre inkább úgy látszik, hogy a létezésben a primátus nem az anyagot, hanem a (természeti) törvényeket illeti.
És most idézzük fel János evangéliumának első sorait:
„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.”
Egyre kevésbé tűnik úgy, hogy a modern természettudomány és ezek a szavak ellentétben állnának egymással. Az a bizonyos „tehát” egyre kevésbé állja meg a helyét.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Nos, ilyesmi előfordul. Hat éve például az Euronews az Európai Vezető Díj egyik díjazottjává választotta Fekete-Győr Andrást.
„Az istenekkel birkózás olyan, mint a léggitározás?”, vagyis hogy is birkózhatna valaki olyannal, aki nincs.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Nézze meg az ELTE rektorát, a legnagyobb és a legrégebbi egyetemünk most bizonyította, képes igazságot szolgáltatni.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
