Se kiköpni, se lenyelni

„Egyszerre megmosolyogtató, egyszerre elképesztő az a fokú, elsőbálozókat megszégyenítő töketlenkedés, vagy inkább tehetetlenség, ami a Jobbikkal szemben tapasztalható a baloldal részéről. Előbb meghívják a pártot az ellenzéki egyeztetésre, majd mikor rádöbbennek arra, hogy a saját értelmiségük darabjaira szedi őket - legkésőbb a pénteki lapok véleményoldalán - gyorsan visszakoznak, mondván a Jobbik nem is ellenzéki párt, ezért nincs helye a Quaestor-ügyben tartott ellenzéki egyeztetésen. De legalább már nem náciztak. Még.

A Fidesszel szemben egyszerű a politika: ők pro, mi kontra, és fordítva, egyszerű a világkép, mindenki nyugodt. A Jobbik azonban - bármennyire is része már a magyar politikai közéletnek - még mindig egy másik koordináta rendszerben mozog, akkora mozgási szabadsággal, amekkoráról a többi - nota bene: ancine regime - pártjai nem is álmodhatnak.

Persze valahol érthető Tóbiásék szerencsétlenkedése. A legújabb brókerbotrány mocsarában az MSZP is lendületesen egyre mélyebbre tapicskol, így gyakorlatilag az LMP-n és a Jobbikon kívül minden párt érintett benne.

Az idősebb olvasó most úgy érezheti, újra '96-t írunk, csak egy sikerdíjas ügyvédnő, Tocsik Márta helyett lassanként a komplett magyar politikai elit helyezheti kényelembe magát a szégyenpadon. Vagy a vádlottak padján. Ki azért, mert tevőlegesen is részese a mutyinak, ki azért, mert simán csak működtette a rendszert. Szép lezárása a pont most 25 éves rendszerváltás utáni magyar demokráciának a Quaestor-ügy.”