Melyik országban vagyunk és milyen évet írunk? A kormány csapatai helyi lázadókkal és oroszokkal harcolnak orosz határ menti területeken. Miközben próbálják tartani ezt a vonalat, az ellenállást korábban bátorító nyugati hatalmak igyekeznek békét kötni az orosz vezetővel, és pénzügyi segítséget nyújtanak, de erősen megosztottak abban a kérdésben, hogy beavatkozzanak-e fegyverszállítással, esetleg csapatok küldésével. Az ország nyelvileg és etnikailag megosztott, a fővárosban korábban tüntetéseken követelték a kiállást a nemzeti érdekekért.
Az Oszmán Birodalomban, és 1853-at. Miklós orosz cár ebben az évben úgy érezte, hogy itt az ideje rendezni a keleti kérdést, azaz a gyengülő Oszmán Birodalom örökségének felosztását. A szentföldi templomok körül kialakult ortodox-katolikus konfliktusban felvette a kesztyűt a frissen hatalomra került III. Napóleon ellen, az Isztambulba küldött követe viszont nem tudta kierőszakolni az orosz követelések elfogadását, mivel a brit és francia követek által támogatott Porta ellenállt a követeléseknek, melyek gyakorlatilag a balkáni keresztény nemzetek elszakadásával, orosz protektorátus alá helyezésével jártak volna.
A diplomáciai kapcsolatok megszakadása után Miklós parancsára az orosz csapatok nyár elején elfoglalták a névleg szultán alá tartozó román fejedelemségeket. Mindeközben a nyugati hatalmak az utolsó pillanatig igyekeztek elkerülni egy nagyobb háborút. A brit kormány nem tekintette hadi cselekménynek a fejedelemségek elfoglalását. Isztambulban a vallási iskolák diákjai tömegrendezvényeken tüntettek a háború mellett: a szultán végül hadat is üzent ősszel. A következő hónapokban furcsa háború alakult ki a Duna mentén: a törökök erősítették az erődjeiket, Paszkevics tábornok azonban a kiszámíthatatlan osztrákok miatt nem mert nyugat felé támadni. Az oszmánok tetemes mennyiségű pénzt költöttek el a brit sajtóban ügyük reklámozására, a közvélemény megnyerésére: sikeresen.
A britek az Indiába vezető út miatt tartották fontosnak az ismert és könnyen korrumpálható oszmán hatalom egyben tartását; Napóleon első sorban csak egy nagy győzelemre vágyott; Ausztria pedig teljesen elképesztő módon volt döntésképtelen a kérdésben. Bécs nem örült a balkáni előrenyomulásnak és félt az oroszok oldalára állni a britekkel és a franciákkal szemben olasz területei miatt; viszont így egyetlen igazi szövetségesét, az őt 1849-ben fegyverrel megsegítő cárt kellett elárulnia. Ausztria végül fegyveresen nem lépett be a konfliktusba, de mozgósításával folyamatos fenyegetésben tartotta az oroszokat. Egészen 1854 januárjáig igyekeztek megbékíteni Miklóst a nyugati hatalmak, akkor viszont a közvélemény nyomására végül hadat üzentek. A következő két év eseményeit hívjuk krími háborúnak.