Legyen a Magyar Nemzeti Múzeum élő kulturális agora! – Zsigmond Gábor főigazgató a Mandinernek

A tavaly nyáron kinevezett főigazgató, Zsigmond Gábor tartja, hogy izgalmas, tematizáló és minőségi programokkal el lehet nyerni az emberek figyelmét.

Amikor eldöntöttem, hogy borral szeretnék foglalkozni, egyértelmű volt, hogy azt csak vidéken lehet. Nem volt nagy törés, hogy itt kellett hagynom Budapestet.
„- Milyen leköltözni Somlóra? Nem hiányzik a városi pörgés?
- Budapesten nőttem fel, jártam általános iskolába, aztán nyolcadikos koromban kiköltöztünk Fótra, ami Budapesttől 15 kilométerre található, tehát én hozzá voltam szokva, hogy nem vagyok folyamatosan benne a nyüzsgésben. Csak akkor mentem be a városba, ha valamilyen konkrét dolog megkövetelte. Aztán persze, amikor eldöntöttem, hogy borral szeretnék foglalkozni, egyértelmű volt, hogy azt csak vidéken lehet. Nem volt nagy törés, hogy itt kellett hagynom Budapestet.
A metszéstől a szüret végéig Somlón vagyok, viszont a decembert és januárt itt Budapesten, a szüleimnél töltöm. Ennek praktikai okai vannak főleg. A hegyen sokszor annyira hideg van, hogyha az ember nincs ott pár napot, akár 1-1.5 nap, míg a házban újra meleg lesz, nem beszélve arról, hogy nagy hóban szinte járhatatlanok a hegyi utak.
- Mi a kedvenc borvidéked?
- A kedvenc magyar borvidékem Eger, különösen a St. Andrea, ahol dolgoztam és Gál Tibor pincészete volt nagy hatással rám. Gál Tibor 2005-ös és 2006-os Pinot Noirjai mindig a kedvenc boraim közé tartoztak, a St. Andreának pedig szinte bármelyik bikavérjét zseniálisnak tartom. Fehér borok terén Magyarországon szerintem Tokaj és Somló kihagyhatatlan. Nem csak azért, mert ott van birtokom, hanem mert az ottani ízek a legerőteljesebbek.
Somlóra egyébként nem tudatosan kerültem, a kezdetekkor egy ismerős ajánlotta egy bérelt terület művelésének lehetőségét. Később, mikor az első év eredményét megkóstoltam, eldöntöttem, hogy maradni szeretnék.. Ez 2010-ben történt, ami egy elég nehéz év volt borászok számára, ráadásul a szőlőm nem kapott meg minden törődést, hiszen távolról műveltem, az eredmény mégis lenyűgözött. Az első területemet 2013-ban vásároltam.
Külföldről az egyik legnagyobb élményem eddig Piemont volt. Tetszik az egységes stílus és a tudatosság, amivel ott dolgoznak, egyértelműen felismerhetőek a borok. Ennek megfelelően igyekszem én is valami olyan somlóit készíteni, ami folyamatosan hasonló, határozott stílust képvisel.”