„- Milyen leköltözni Somlóra? Nem hiányzik a városi pörgés?
- Budapesten nőttem fel, jártam általános iskolába, aztán nyolcadikos koromban kiköltöztünk Fótra, ami Budapesttől 15 kilométerre található, tehát én hozzá voltam szokva, hogy nem vagyok folyamatosan benne a nyüzsgésben. Csak akkor mentem be a városba, ha valamilyen konkrét dolog megkövetelte. Aztán persze, amikor eldöntöttem, hogy borral szeretnék foglalkozni, egyértelmű volt, hogy azt csak vidéken lehet. Nem volt nagy törés, hogy itt kellett hagynom Budapestet.
A metszéstől a szüret végéig Somlón vagyok, viszont a decembert és januárt itt Budapesten, a szüleimnél töltöm. Ennek praktikai okai vannak főleg. A hegyen sokszor annyira hideg van, hogyha az ember nincs ott pár napot, akár 1-1.5 nap, míg a házban újra meleg lesz, nem beszélve arról, hogy nagy hóban szinte járhatatlanok a hegyi utak.
- Mi a kedvenc borvidéked?
- A kedvenc magyar borvidékem Eger, különösen a St. Andrea, ahol dolgoztam és Gál Tibor pincészete volt nagy hatással rám. Gál Tibor 2005-ös és 2006-os Pinot Noirjai mindig a kedvenc boraim közé tartoztak, a St. Andreának pedig szinte bármelyik bikavérjét zseniálisnak tartom. Fehér borok terén Magyarországon szerintem Tokaj és Somló kihagyhatatlan. Nem csak azért, mert ott van birtokom, hanem mert az ottani ízek a legerőteljesebbek.
Somlóra egyébként nem tudatosan kerültem, a kezdetekkor egy ismerős ajánlotta egy bérelt terület művelésének lehetőségét. Később, mikor az első év eredményét megkóstoltam, eldöntöttem, hogy maradni szeretnék.. Ez 2010-ben történt, ami egy elég nehéz év volt borászok számára, ráadásul a szőlőm nem kapott meg minden törődést, hiszen távolról műveltem, az eredmény mégis lenyűgözött. Az első területemet 2013-ban vásároltam.
Külföldről az egyik legnagyobb élményem eddig Piemont volt. Tetszik az egységes stílus és a tudatosság, amivel ott dolgoznak, egyértelműen felismerhetőek a borok. Ennek megfelelően igyekszem én is valami olyan somlóit készíteni, ami folyamatosan hasonló, határozott stílust képvisel.”