„A vasárnapi tüntetésen újra megdőlt az egy négyzetméterre jutó Orbán-leváltások rekordja. Az általam mélyen tisztelt Hammer Ferenc megjegyezte: ma minden politikai szereplő egyetlen feladata, hogy elkergesse Orbánékat. Vajda Zoltán nagy levegőt vett, elmondta, hogy őszinte lesz, kivárt, majd közölte, voltak hibái az elmúlt 25 évnek, de a legfontosabb, hogy elkergessük Orbánt. (…)
A magyar baloldali és liberális politikai elit (politikusok, közírók, aktivisták nagy része, (tisztelet a kivételnek), valahol a fogtündér szintjén képzeli el a politikát. Majd berakjuk az »Orbán takarodj!« transzparenst, meg a tüntetős szelfit, esetleg az Index-tudósítás kinyomtatott verzióját a párnánk alá, és holnap reggelre már nem is lesz itt a Viktor. Pedig attól, hogy elmondjuk Orbán takarodj, attól, hogy elmondjuk el fogjuk kergetni Orbánt ez nem fog sikerülni. És ameddig erről beszélünk, és nem a baloldali és liberális politikai közeg bajairól, a közelébe se jutunk Orbán leváltásának.
Lehet mucsaizni a Fideszt és a Jobbikot. De mindkét párt jobb ma szellemi és infrastrukturális, tudás és vízió tekintetében bármilyen képződménynél, amely tőlük balra helyezkedik el. A választók legnagyobb része egy éve nem azért szavazott a Fideszre, mert buta, hanem azért, mert az volt a racionális választás. (…)
De sajnos még Kantot se ajánl a baloldali és liberális politikai elit. Egyetlen ajánlatuk, hogy bízz a fogtündérben, majd leváltja Orbánt. Ez a szint, ezen a szinten áll az infrastruktúra, gondolat, és vizió nélküli ellenzék ma Magyarországon. Az elmúlt hónapok tüntetéseinek két legőszintébb pillanata pontosan (és nem véletlenül) az a két tüntetés volt, amelyet leginkább megosztotta az embereket. A november 17. Közfelháborodás napja, amikor a színpadról őszintén vágták a valóságot az emberek képébe, el lett baszva itt ez a demokrácia nevü dolog, és ezért nem csak Orbán a hibás, hanem mi akik hagytuk, és akik hagyjuk most is. A másik pedig a január másodikai tüntetés, ahol ki lett mondva, nem egyszer hanem sokszor, hogy nem 0-án állunk hanem még lejjebb. Nyilván a műértő közönségnek egyik se tetszett, megszokták már, hogy azt fogják hallani, amit hallani akarnak, ahelyett, ami a valóság.”