A kommentelés a leghiábavalóbb dolog a világon

„- Igen, de amikor az ember azt látja, hogy »leülhetsz, egyes«, akkor nehéz lelassulni. Amikor összeszedtük ezt a pár példát, Szily László bevallotta, embert is tudna ölni a »leülhetsz, egyes« láttán.

- Ez is olyan, hogy amikor huszonötször látom, idegesít, de ötvenedszerre már fehérzaj, nem veszem észre. Egyébként is, ha nekiállok fórumot olvasni, akkor ez egy megváltozott tudatállapot, és leginkább magamat sajnálom, hogy ilyen dolgot csinálok, úgyhogy nem vagyok hajlandó semmi érzelmi reakcióra.

- Fel sem tűnik egy »Köszönjük, Emese«?

Nem. De eleve kerülöm a fórumozást és a kommenteket. Régen még beírtam, ha mondjuk a Mandinerben szakmai kérdésekről valami hülyeséget írtak, akkor a saját nevemmel bejelentkezve mondtam el, mi miért nem stimmel. Most már ezt se csinálom, pontosan azért, mert a fórum és a kommentelés a leghiábavalóbb dolog a világon. Nem is olvasom nagyon, különösen, ha én is érintett vagyok.

- Akkor a legutóbbi tüntetésen mondott beszéded után sem néztél netes visszhangokat?

- Jaj, isten őrizz, nekem nagyon vékony bőröm van, nem bírom, amikor rám bármit is mondanak. Az első ilyesmi akkor volt, amikor hét éve az Index támogatásával pályáztam a tévéelnökségre, akkor szembesültem először ezzel, hogy idegenek megjegyzéseit olvastam magamról, és azzal is, hogy mennyire nem bírom. Tényleg rosszul alszom az ilyentől, még az is bánt, ha sértett diákok a Mark My Professoron állnak bosszút rajtam, úgyhogy már azt se olvasom.”