Miért nyithatnak mecsetet a muzulmánok nyugaton a kereszténység fellegvára mellett Rómában vagy a buddhista templomok közvetlen közelében, míg a keresztények, buddhisták, hinduk, zsidók nem tehetik meg ugyanezt Mekkában? Ez a különbség hamisan bizonyítja az iszlám szélsőségeseknek hitük erejét és a hitetlenek hitének gyengeségét, ezzel további muníciót biztosítva számukra a hitetlenek elleni harcban – de elsőként megtöri az útjukban álló mérsékelt muszlimokat, akik szeretnék saját hazájukban is meghonosítani az európai vallási tolerancia modelljét.
A vallási környezet kiegyensúlyozatlansága tovább segíti a nyugati rasszista kereszteslovagok térnyerését. Ők a vallási toleranciát Európában és a vallási intoleranciát bizonyos iszlám országokban tévesen a terrorizmus terjedése okának látják, és ezért iszlámellenes intézkedéseket sürgetnek odahaza, a külpolitikában pedig keményebb fellépést szorgalmaznak az iszlám országokkal szemben. Ahhoz, hogy fennmaradjon az iszlám iránti tolerancia nyugaton és külföldön, és ahhoz, hogy megelőzzük vallásháborúba való sodródás kockázatát, az iszlám országban sokkal nagyobb toleranciára van szükség más vallásokkal szemben.
Dióhéjban: kétségtelen, hogy a nyugatnak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a muzulmánok többségi társadalomba való beilleszkedéséért, azonban csak a keresztények, zsidók, zoroasztriánusok, és buddhisták visszatérése a ma iszlámként számon tartott országokba mentheti meg az iszlámot attól, hogy szélsőségesek vegyék át felette hatalmat, és ezzel megsemmisítsék.
Mindez a politikai alkuk alapvető újragondolását követeli meg több iszlám országban. Ezen országokban több kormány döntött úgy, hogy fegyverszünetet köt a harcos iszlamistákkkal, hivatalos semlegességet és távolságtartást ajánlva a szélsőségesek némely tevékenységével kapcsolatban azért, hogy biztonságban tudhassák országukat a terrortámadásoktól.
Ez a paktum, bár rövidtávon békét biztosít odahaza, hosszútávon, a korábban kifejtett helyzetből adódóan de facto nagyobb mozgásteret teremt a szélsőségesek terjedésének. Ez a helyzet óriási hatalmat a szélsőségesek kezébe, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányokra a vallás intolerancia érdekében, ami aztán a muzulmán országokban újabb szélsőségeket szül, lökést ad az iszlám radikalizálódásához, és a kormányzati befolyás elvesztéséhez vezet. Mindez pedig nagyban segíti a szélsőségeseket az iszlám feletti hatalom átvételében, hiszen ők hosszútávon gondolkodnak, és nem rövidtávú érdekeiket tartják szem előtt.