„Mindenki bátran nyugodjon meg, mi, alattvalók fikarcnyit sem számítunk. Akár ellenzéki valaki, akár semleges, akár nemérteménmindigafideszreszavaztam-ésmostnekemisszar típusú csodálkozó-fenomén, senkit nem érdekel a nagyok játszmájában. Kétségem sincs, hogy amennyiben a győzelem ára az lenne, hogy egy borsodi, 100%-ban vidám munkanélküliekkel zsúfolt falut kellene lebombázni, szemrebbenés nélkül megtenné akármelyikük. Ugyanis már régen (ha valaha máshogy is lett volna) messze járnak a valóságtól. Számukra ez nem egy ország, ahol emberek, családok, gyermekek, idősek, nők, férfiak próbálnak élni, hanem egy sakktábla. Gond nélkül áldoznak be bármit és bárkit. A győzelem a tét, a létminimum alatt élő milliók, az éhező gyermekek, a nyomorgó családok csak statisztikai adatok, amiken könnyen lehet változtatni. Az ő fejükben nincs Kovács család, beteg apával, idegroncs anyával, éhesen fekvő-kelő gyerekekkel. Számukra az utcára kerülő emberek nem élőlények, a kiszolgáltatott idősek nem emberek, a holnaptól szorongó házaspárok nem léteznek.
Ha holnapra minden ember elhagyná az országot, az is csak azért tűnne fel, mert nem folyna be az adó.