Menekülünk Koszovóból

„A jóisten a megmondhatója, hogy a szinte beteges függetlenségi mániától eltekintve ugyan hogy képzelték az önálló életüket. (...)

Inkább arra szeretném a tisztelt olvasót emlékeztetni, hogy a Jugoszlávián belüli Koszovó (forma szerint: Koszovó-Metohija) autonóm tartománynak ezredekkel jobb sora volt, mint a szomszédos Albániának. Minden tekintetben. Egy albániai albán be volt szorítva a saját sztálinista rendszere bilincseibe, egyfajta vesztegzárba, miközben a koszovói albán épp oly szabadon élt, kulturálódott és vállalt külföldön munkát, mint mondjuk egy vajdasági magyar. Mindent elért, amit a határon túli albán testvérei nem. (...) Akik mindent elértek, egyvalamit leszámítva: hogy Koszovó épp olyan köztársasági jogot kapjon, mint mondjuk Horvátország vagy Macedónia. Éppen ezért, az iménti feszültségforrást leszámítva, a szerbek iránti utálat igazi forrását ma sem értem. Ez ugyanis korábbi keletű, mint amikor Milosevic elvette Koszovó autonómiáját (1989). Akkor már eluralkodott a nacionalizmus Európa kommunista felén, ideértve a Szovjetuniót is, és senki sem mérlegelt. Nem véletlen, hogy a NATO a hidegháború megszűnte után a legnagyobb – a kommunizmust felváltó – veszélyt éppen a nacionalista-szeparatista törekvésekben jelölte meg.

Nagyon jellemző, hogy a koszovói albánokat olyan fokon szédítette vagy részegítette meg az önállóság láza, hogy szándékosan bojkottáltak minden jugoszláviai választást, holott ha igaz, hogy Milosevic volt a nemezisük, akkor a szavazataikkal, amelyek hozzáadódtak VOLNA a szerbiai ellenzék szavazataihoz, simán megdönthették volna a diktátort. De nem. Úgy döntöttek, hogy ami szerb politika, abban ők nem vesznek részt, inkább működtetik a maguk alternatív struktúráit. És maguk mellé tudták állítani a fél világot, rászabadították a NATO-t Szerbiára és a jugoszláv/szerb erők lebombázásával beteljesítették »történelmi álmukat«.

Ez nőtt ki belőle, hiába áll Clintonnak szobra Pristinában. A koszovói függetlenség bajnokai rablóvezérek voltak és maradtak. Tőlük kéne megvédeni Európát, nem azoktól a szerencsétlenektől, akiket leszednek a magyar vonatokról.”