Főpróbaüzem

„De talán e problémák emlegetése nincs is Fónagy János államtitkár és Seszták Miklós miniszter urak ellenére. Hiszen amíg a megyei matricákkal kapcsolatos problematikákat veti szemükre a nagyközönség, kedvükre sulykolhatják, hogy ez a rendszer igazságos. És igazuk is van. Hiszen azok, akik csak használgatják az autópályákat, de nem szelik át rendszeresen az országot, jobban járnak az ötezer forintos vignettával. Ez a tudat segít amúgy az állampolgároknak nem felvetni azt a kérdést, hogy vajon azon utak használatáért, amelyeket most vontak be a díjas körbe, fizetünk-e a matricán kívül is?(…)

Az igazságtalan és bicskanyitogató változás ugyanis pont az, hogy olyan utakat – például a városokat elkerülő gyorsforgalmikat – vontak be az útdíjfizetés rendszerébe, amelyek használata mindenkinek az elemi érdeke, tehát támogatni kellene az igénybevételüket, nem adóztatni. A megyei matrica igazságosságának sulykolása közben feledésbe merül ez a kérdés.

Erre az intézkedésre pedig azért volt szükség, mert a megyei matricák által kínált kedvezmény egyben bevételkiesés is. Valahonnan be kell szedni a kiesett pénzt. Csak a pénz után kapkodás lehet a magyarázat arra, hogy miközben minden kultúrvárosban ilyen utakkal próbálják tehermentesíteni a nagyvárosok forgalmát, nálunk a böszme útdíjjal visszaterelik a lakóövezetekbe az átmenő forgalmat. Így sem biztos, hogy bejön elég pénz, de ha némi lukat üt is a büdzsén, amiatt már fájjon Varga Mihály feje.”