Javaslom, hogy Bolgár Dániel egy tudományos lapban adja elő felvetéseit. Ez azzal jár, hogy a szerkesztőség is mérlegeli: megüti-e egyáltalán cikke azt a színvonalat, ami egy vitacikktől elvárható.
Bolgár Dániel cikkére írt válaszomat néhány előzetes megállapítással kell kezdenem. Egyrészt minden mű kritizálható, sőt kritizálandó és ebből a szempontból teljesen érdektelen az, hogy a kritika előadója kicsoda, hogy a velem többször vitába került Gerő András a munkahelyi főnöke és motivációja tudományos, politikai vagy személyes sértettségen vagy máson alapul. Tekintélyekre sem kell ügyelni és csak az érvek számítanak. Abban is biztos vagyok, hogy tökéletes mű nem létezik, olyat csak Isten teremthet. A tudomány vitákon keresztül halad előre.
Javaslom, hogy Bolgár Dániel egy tudományos lapban adja elő felvetéseit. Ez azzal jár, hogy a szerkesztőség is mérlegeli: megüti-e egyáltalán cikke azt a színvonalat, ami egy vitacikktől elvárható. Bár munkámmal már több mint fél éve foglalkozik, eddig egy tudományos lap sem volt hajlandó arra, hogy írásait közölje, pedig próbálkozott ezzel. Fontos, hogy a könyvemben foglalt kérdésekről közéleti vitát is rendezzünk: ehhez azonban arra van szükség, hogy – olvasmányosan megírt – tudományos álláspontot fogalmazzanak meg a kritikusok, nem pedig áltudományos inszinuációkat.
Tudományos álláspont és a témába vágó közlemények hiányában nem tudjuk, Bolgár kiket tekint megfelelő forrásoknak egyes statisztikai adatok tekintetében. Amit eddig tapasztalhattam tőle, az a csúsztatás és a hírbehozáson alapuló szándékos rosszindulat, ami nem tudományos kategória. Példa erre az eljárásra, amikor úgy állítja be, mintha én beteges antiszemiták adatait tekinteném valóságosnak és erre azt hozza fel, hogy én Bosnyák Zoltánnak, a hírhedt antiszemita publicistának az adataival dolgozom. Én könyvemben Kovács Alajosnak és Matolcsy Mátyásnak, valamint Illyefalvy Lajosnak az adataival dolgoztam. A fent nevezettek közül az első kettő kétségtelenül antiszemita volt, de ettől még a magyar történettudomány fórumai mindegyikük statisztikai adatait elfogadja, Ferge Zsuzsától Gyurgyák Jánoson Komoróczy Gézán és Ránki Györgyön át Romsics Ignácig. Bosnyák Zoltán, a hírhedt antiszemita publicista adatait sem én, sem más történész nem tekinti megalapozott forrásnak, ezért én is csupán annyit jegyzek meg, hogy az ő statisztikái minimális eltérésekkel ugyanazt mutatják, mint a fent nevezettek. Bosnyákra mint statisztikai forrásra aligha kell hivatkoznunk, én tőle egyetlen helyen idézek egy egyébként más forrásokból is közismert adatot. Ebből lesz Bolgárnál Bosnyák az én hivatkozási alapom, miközben hivatkozásaim többségét elhallgatja.
Könyvem kéziratát, amit MTA doktori disszertációnak is szántam, 15 évvel ezelőtt kezdtem megírni. A rákövetkező évek során két alkalommal is sor került az 1956-os Intézetben szakmai vitára, amin a korszak neves kutatói vettek részt. Bolgár urat is szívesen láttuk volna, nyilván csak fiatal kora miatt nem jött el. Munkám tehát a szaktudomány teljes nyilvánossága előtt zajlott. 2012-es kiadása előtt a kéziratot még egyszer átolvastattam a téma legfontosabb szakértőivel. A kötet megjelenése után számos recenzió jelent meg munkámról rangos szakfolyóiratokban, volt köztük, amely méltatta a munkát, mások bírálták azt. Ez így szokás és a kritikákból sokat tanultam. Az MTA doktori eljárás során készült három opponensi vélemény reményeim szerint napok múlva elérhető lesz az interneten is (én már mindet megkaptam). Mindhárom tartalmaz kritikát, de támogatja azt, hogy részemre a fokozatot odaítéljék.
A tudomány nem a szerzőkről, hanem a tudományos álláspontok vitájáról szól. Hiszem, hogy aki a Horthy korszak mérlege című könyvemet elolvassa, hiteles képet kap a korszakról, annak társadalompolitikájáról, e politika céljairól. Amennyiben Bolgár adatokkal igazolva az én következtetéseimtől eltérő álláspontot fogalmaz meg, figyelemmel tanulmányozom majd. Írja meg észrevételeit egy tudományos szaklapban (remélem ez nem hátráltatja abban hogy már régóta esedékes PhD disszertációját is le tudja adni), ott a korszak kutatói – köztük én is – vitába szállunk majd érveivel. Alaptalanul vádaskodni, sokszor és sokak által cáfolt személyes inszinuációkat megfogalmazni nem csak illetlenség, de gyengíti azokat az érveket, melyek esetlegesen okkal tarthatnának igényt a tudományos nyilvánosság figyelmére.
Ungváry Krisztián
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Egy biztos, ahogyan a kő, és a magyarság, úgy a bocskai is megmarad.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
A miniszterelnök kijelentette, Havasi Bertalan nem kap majd felmentési pénzt. Az egykori sajtófőnök ezzel kapcsolatban bírósági tárgyalást említett.
A szennyezett utcákban sebességkorlátozást vezetnek be, továbbá megtiltják a behajtást a nem ott lakóknak.
