„Hogyan értékeled az elmúlt napok felpezsdült szellemi légkörét, ezt a sok vitát a közösségi médiában, blogokon, hírportálokon, lapokban?
Terrorcselekmény történt, ami mindig tematizálni szokta a médiavilágot, a közbeszédet, hiszen rendkívüli hírértéke van. Általában ez is a célja ezeknek a tetteknek, ám kérdés, merre sül el valójában a dolog. Amennyiben muszlimellenes pogromokra számítottak a terroristák megbízói, ez egyelőre szerencsére nem jött be. (…)
Ha már erre terelted a szót: mit szólsz Beer Miklós püspök szintén ezen a blogon megjelent interjújához? A maga módján az is valláskritika.
Az inkább egyházkritika, amit megkülönböztetek a valláskritikától. Ami a gettósodást illeti, az egy kiváló szakkifejezés. Egyetértek Beer püspökkel. Az egyház számára kevés út maradt azokhoz, akik nem mennek el a templomba. Ez a helyzet minden nagy, régi szervezet számára ismerős – nehéz pályát váltani.
Mit gondolsz arról, hogy a vallásgyalázók esetleg épp azért teszik azt, amit, mert szeretnének egy jó, hiteles vallást, de mivel a fennálló rendszerek, intézmények szerintük nem azok, ezért így fejezik ki a nemtetszésüket?
Nem zárom ki, lehetnek ilyenek is köztük, de szerintem többségükben nem ilyen emberekről van szó. Van olyan, hogy valakinek nemcsak az egyházzal van baja, hanem a hittel magával is. Én például nem tartom magamat istenkeresőnek, ami lehet akár egy hitvallás is részemről, avagy világnézet. Ha például valaki azt mondja, hogy a hitetlenség alacsonyabb erkölcsi szintet, életminőséget jelent, akkor ez számomra ugyanúgy sértő, mint a vallásgyalázás a vallásosok számára. Viszont elviselem és nem akarom megtiltani.”