Aki járt már Hollandiában, Nagy-Britanniában, Németországban vagy a skandináv államokban, az ottani külvárosokban működő állami iskolákban, az láthatta, tapasztalhatta, milyen széles skálája van a csakugyan, tagadhatatlanul más kultúrából érkező, és ezért a jogegyenlőségen alapuló európai társadalmakkal való találkozáskor gyakran konfliktusokba keveredő bevándorló gyerekek nevelésének. Önáltatás volna azt mondani, hogy ez mindig sikeres, de hazugság volna azt állítani, hogy mindig sikertelen. Most már lassan hat évtizede, hogy nagy létszámú muszlim bevándorlótömeg él Európában (és nemcsak muszlimok, hanem hindik és más vallásúak is), az együttélés nem problémamentes, de tény. Ahogy nincs semmiféle kapcsolat a roma identitás és a bűnözés között, az iszlám kultúra és a terrorizmus között sincs. Keresztény őseink a vallásháborúk idején a mai terrorizmusnál rettenetesebb tetteket követtek el.
A kisebbségek identitását megőrző, multikulturális társadalom akkor működőképes, ha nem sajnáljuk sem a pénzt, sem az erőfeszítést, hogy működőképessé tegyük. Ez az erőfeszítés megtérül, mert a multikulturális, emberjogi alapon működő társadalmak virágzanak és gazdagodnak, a többiek pedig szegénységbe és önkényuralomba süllyednek.”