Lehet-e boldogságra kényszeríteni az embereket?

2015. január 08. 16:38

Kinek van joga megmondani, hogy mi a jó, ha kizárunk minden külső és magasabb rendű kritériumot? Elég a sztálini Oroszországra tekintenünk, ha arra akarunk példát keresni, hogy a jó ilyenfajta meghatározása milyen problémákhoz vezet.

2015. január 08. 16:38
Rózsa Kitti
Danube Institute blog

„Longenecker szerint egyetérthetünk abban, hogy a lehető legnagyobb boldogság elérésére van szükség, de nem biztos, hogy arról is egyezik a véleményünk, hogy ez mit is jelent pontosan. Kinek van joga megmondani, hogy mi a jó, ha kizárunk minden külső és magasabb rendű kritériumot? Elég a sztálini Oroszországra tekintenünk, ha arra akarunk példát keresni, hogy a jó ilyenfajta meghatározása milyen problémákhoz vezet.

A második problémapont a szerző szerint az arányosság kérdése. Milyen szintű boldogságot szeretnénk elérni? Elég, ha az állampolgár fizikai szükségleteit elégítjük ki, vagy legyenek magasztosabb célok is? Mi lesz a morális tökéletességgel? Azt akarjuk, hogy az emberek tökéletesen, elképesztően boldogok legyenek, vagy elégedjenek meg kenyérrel és cirkusszal? A harmadik probléma ezzel áll összefüggésben, nevezetesen a fájdalommal. A lehető legnagyobb jó nem érhető el valamilyenfajta fájdalom, önfeláldozás nélkül, az embereknek meg kell fizetniük az élvezetekért.

A negyedik problémát a hatalom jelenti, mivel mindig lesznek olyanok, akik nem hajlandóak a mások által meghatározott boldogságot elfogadni, és ezekkel az egyénekkel szemben az utilitarizmusnak erőszakot kell alkalmaznia. A hatalom lehet diktatúra vagy a többség zsarnoksága − teljesen mindegy milyen formában jelenik meg, bűnöket követ majd el és szenvedést hoz, mivel elvakítják az utópiáról szült álmai, amelyeknek nevében önelégülten lemészárolja azokat, akik akadályozni próbálják az új világba tartó úton.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
krotak
2015. január 08. 21:14
Rózsa Kitti összehasonlíthatatlanul kompetensebb a témában, mint az eddigi összes hozzászóló együttvéve. A lényegen nem változtat, hogy létező személy-e, vagy liba? ( Ángyán Páván [Hozzászóló kiszűrése] 2015. január 8. 18:35 )
catalina9
2015. január 08. 18:33
Ezt a blőd, felhőpatkoló dumát...
drkovax
2015. január 08. 18:33
1. A "jó"-t, a "helyes"-et nem lehet a maga teljességében meghatározni még önmaguk számára sem, nemhogy a társadalom egésze számára. 2. De ez sem jelenti azt, hogy egyes (de nem az összes) konkrét dolgokról ne tudnánk eldönteni hová is sorolhatók. ("Ne ölj !") 3. Ezeket nem relativizálhatjuk, nem törölhetjük el, nem változtathatjuk meg az értelmüket, az 1. pontra hivatkozva, mert nélkülük biztosan nem a "jó" felé haladunk ...
hihhaa
2015. január 08. 18:18
„a lehető legnagyobb boldogság elérésére van szükség” Nem hinném, hogy ide a boldogság a jó szó. A boldogság szerintem egy hegyhez hasonlít, azaz mindig valamihez képest jó. Ha minden a hegycsúccsal lenne egy magasságban, a hegycsúcs is megszűnne. Ezért azt gondolom, hogy ez a mondat, hogy „Azt akarjuk, hogy az emberek tökéletesen, elképesztően boldogok legyenek, vagy elégedjenek meg kenyérrel és cirkusszal?”, nem is igazán értelmes. Olyan nincs, hogy tökéletes, elképesztő egyforma boldogság.. Egy tökéletes állapotban az ember egyszerűen nem vesz észre boldogságot, örömöt, hanem egyszerűen elégedetten él, az egyensúly önmagától létezik. „A lehető legnagyobb jó nem érhető el valamilyenfajta fájdalom, önfeláldozás nélkül, az embereknek meg kell fizetniük az élvezetekért.” Pontosan. Ami élvezet, vagy jó, az azáltal lesz az, hogy van fájdalom és van rossz is. Ha valami felvidít, akkor előtte szomorúbb voltál, ha látsz egy szép dolgot, ami jó érzéssel tölt el, akkor ez valamikor máskor hiányzik az életedből. Egy tökéletes világban nincs olyan, hogy jó. „A negyedik problémát a hatalom jelenti, mivel mindig lesznek olyanok, akik nem hajlandóak a mások által meghatározott boldogságot elfogadni” (Jobban szeretem, ha azt írják, hogy „hajlandók”, de..) Ebben is sok az igazság. Az emberben van valami kiirthatatlan törekvésféle a jobbra, de ehhez az kell, hogy valaki fölé kerekedjen. Emiatt nem is érhető el összemberi tökéletesség. Az szükségképpen totális lenne, és önmagától létezne, nem férne össze semmilyen boldogsághajszolással. Ha egyik pillanatról a másikra hirtelen össztökéletesség lenne, az nem lenne „jó”, hanem magától működne. Az utópiákról szőtt álmok nem vezetnek sehová, mivel egyrészt elérhetetlen a tökéletes lét, másrészt az állandó „jobbra törekvés” miatt az emberiség nem is akarja elérni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!