Merre indul a Sziriza?

„A hitelezőknek konstruktívnak kell lenniük, mert Ciprasz ragaszkodik az újratárgyaláshoz, függetlenül attól, hogy ettől egyelőre több uniós tagállam (Németország, Hollandia, Belgium, skandináv országok) és az EU vezetése mereven elzárkózik. Van viszont olyan ütőkártya az új athéni vezetés kezében, amivel kényszeríthető lesz a leülés; sőt, akár még valamiféle megállapodás kisajtolása is. Ez pedig nem más, mint az orosz-uniós viszony. Oroszország ugyanis az elmúlt napokban újfent felpörgette az ukrán eseményeket (egyes hírek szerint orosz csapatok harcolnak a kelet-ukrajnai szakadárok oldalán), ami odavezetett, hogy az EU újabb gazdasági szankciók kivetését helyezte kilátásba. Ehhez azonban Brüsszelnek szüksége lesz minden tagállam beleegyezésére. Beszédes fejlemény, hogy a legfrissebb oroszellenes uniós felhívás kiadásához, amiben az ukrán belügyekbe történő beavatkozás azonnali beszüntetésére hívják fel a tagállamok a Putyin rezsimet, nem kérték a frissen megválasztott görög miniszterelnök belegyezését. Nem véletlenül. Ciprasz és a Sziriza – hogy Görögország mindig is – erősen oroszbarátnak tekinthető. Ez viszont nem indok arra, hogy a véleményétől eltekintsenek. Ezt állítólag Ciprasz már szóvá is tette az unió külügyi főbiztosának, illetve a Bizottság és a Tanács elnökének. A szankciók bevezetése tehát, főleg ezek fényében, lehetetlen lesz Görögország nélkül.

Ez azt eredményezheti, hogy: 1) Görögország minden oroszellenes uniós szankciót megvétóz, ezzel ellehetetlenítve az EU orosz politikáját; 2) Görögország cserébe támogatásáért, leül tárgyalni a nemzetközi mentőöv újragondolásáról, amiben komoly engedményeket kaphat. Ebben a történetben pedig a csavar, legalább is szerintem, hogy az első forgatókönyv esetén az EU (újból) nevetség tárgyává válik a nemzetközi politikai színtéren, amit nem engedhet meg magának. A második esetet viszont megint csak nem engedheti megtörténni, hiszen az unió szerte lavinát indíthat el. Az olyan a Szirizához hasonló radikális pártok, mint a francia Front National, a brit UKIP vagy a spanyol Podemos – akik könnyen lehet, hogy idén szintén meghatározó erővé válnak saját országaikban –, a jövőben saját követelések egész sorával állhatnak elő, alapul véve az athéni mintát. Az esetleges görög zsarolásnak ennek ellenére valószínűleg engedni kell. Főleg annak tudatában, hogyha nem, nemcsak az egységes oroszellenes fellépés és az unió nemzetközi megítélése kerülhet veszélybe, hanem az európai projekt jövője is, lévén, újratárgyalás nélkül Görögország akár ki is léphet az EU-ból.”