„Szinte naponta közlik a konzervatív keresztényekkel, hogy ha nem lesznek felvilágosultabbak és progresszívebbek, irrelevánsakká válnak a társadalom számára, minthogy tovább csökken a számuk.
Valójában épp ennek az ellenkezője igaz: csak annyiban leszünk relevánsak, amennyiben tiszteljük Istent és kitartunk a bibliai igazság mellett, s ezért van az, hogy a »progresszívebb« és »felvilágosult egyházak« azok, amelyek a leggyorsabban veszítik el híveiket.
Isten a saját evangéliuma mögé fog állni, nem valami ember-csinálta, felpuhított változat mögé. (…)
Isten a bibliai normák mellett fog állni, nem valami félutas, világi kompromisszum mögé.
Az igazat megvallva, a legtöbb ember, aki komolyan veszi a spirituális dolgokat, komoly emberekhez szeretne csatlakozni, a legtöbb olyan ember pedig, aki nem veszi komolyan Isten szavát, a lelki elköteleződést sem fogja komolyan venni.
Miért törődnél a templomba menetellel, ha nem hiszed, amit ott prédikálnak? Miért menj egy imaórára vagy bibliaórára, ha nem vagy biztos a valóságában? Miért köteleződj el egy egyházban komolyan, ha szélsőséges radikálisnak tartod a komoly keresztényeket?
1974-ben egy német teológus, Gerhard Meier írt egy merész és nagy vitát kiváltó könyvet, A történelmi kritikai módszer vége címmel, amelyben elmagyarázta, hogy amit a szemináriumokban tanítanak a lelkészeknek, az nem segít az embereknek.
Maier úgy érvelt, hogy ha a lelkipásztorok a szemináriumban az interpretáció »történeti kritikai« módszerét tanulnák, amely szerint nem Mózes írta Mózes öt könyvét, a próféták nem prédikáltak a Megváltó eljöveteléről, Jézus igazából nem támadt fel, és a Biblia igazából nem Isten szava, és hasonlók, akkor a lelkipásztorok ugyan prédikálhatnának gyülekezeteiknek, de semmit nem tudnának nyújtani nekik.
A hívek azért jöttek a templomba, hogy megerősítést és iránymutatást kapjanak, növekedjenek a hitben és reményben, és hogy miként birkózzanak meg a nehéz körülményekkel, de a lelkészek hitetlenséggel voltak tele. Ezért aztán a katedrálisokban, amelyekben korábban háromezer ember ült, most harminc ember ül vasárnap reggelenként.
Nemrégen az anglikán egyház istentiszteletei látogatottságának meredek esésének fényében Brenda Hale bárónő, Anglia egyik topbírónője kijelentette a Yale Law School egy konferenciáján, hogy az anglikán egyház pontosan azért hanyatlik, mert túl keveset követel a hívektől: »nincsenek böjti törvényei, öltözködési követelményei férfiaknak és nőknek, és a tagjai nagyon keveset tudnak arról mondani, milyen előírásokat követelnek meg tőlük.«
Milyen figyelemre méltó! Úgy tűnik, Hale asszony tudatában van annak a régi bölcsességnek, hogy ha valami semmibe nem kerül, akkor semmit sem ér.
És vannak, s ez igaz, olyan konzervatív felekezetek, mint a Déli Baptista Konvenció, amelyek az utóbbi években úgyszintén hanyatlanak, habár ennek mások az okai.
Ezzel együtt a liberális egyházak, azok, amelyek elfogadják az abortuszt és a homoszexuális életmódot, amelyek kompromisszumot kötnek a bibliai igazságot és elvárásokat illetően, egyben azok, amelyek a legmeredekebb hanyatlást könyvelték el híveik számát illetően. Minden valószínűség szerint ők egyben azok is, akik a legkevesebb elköteleződést kívánják meg híveiktől. (…)
Az Episzkopális Egyháznak 3,4 millió tagja volt a hatvanas évek közepén; ma ez a szám alig kétmillió fölött van. A Presbiteriánus Egyház (USA) 4,25 milliós tagsága a hatvanas évek közepétől mára 1,8 millióra csökkent, és ez a szám gyorsan csökken majd a következő években is.
És ezek azok az egyházak, amelyek zászlóvivőként tették magukévá a liberális álláspontot, többek közt a házasság újraértelmezésének kérdésében.
Sokáig úgy tudtam, hogy a fiatalok azért hagyják ott a templomainkat, mert az egyházaink nem elég liberálisok. Úgy tudtam, hogy a fiatalok és az öregek a felvilágosult, progresszív egyházakban gyülekeznek. Talán ezek a jelentések arról, hogy miért hagyják ott az emberek az egyházakat, nem voltak annyira pontosak, amennyire annak tűntek?
(…) Mint az Egyházak Nemzeti Tanácsának 2011-es jelentéséből kiderül, míg számos liberális, úgynevezett »fősodorbeli« protestáns felekezet tagsága csökkent, az „Assemblies of God és a Church of God (Cleveland, Tennessee) adatai szerint a pünkösdi csoportok híveinek száma nő...” (…).
Ez igaz az egész világon (főleg Európán és Észak-Amerikán kívül), ahol a bibliai alapú, Szentlélekkel teli egyházak, amelyek konzervatív erkölcsi értékeket vallanak magukénak, túltesznek minden más vallási jelenségen (…).
Ne higgyük el a hazugságot, hogy a világot akkor nyerjük meg, ha világiassá válunk.”
Michael L. Brown az Egyesült Államokban közismert teológus professzor, messiáshívő zsidó, a Zsidó Vallás Oxford Szótárának egyik szerzője, számos teológiai kar tanára, a The Line of Fire című rádióműsor vezetője. A szabad akarattal kapcsolatban libertárius nézeteket vall, ezzel együtt a konzervatív oldalt erősíti.
