„Először is ízléstelennek tartom a felvezetést. A szervezők folyamatosan azt hangoztatják, hogy az elmúlt huszonöt év azt bizonyította, hogy a politikai elit, azaz a mai pártpolitikusok és mozgalmaik, alkalmatlanok a nemzeti együttműködés kisbetűvel írandó rendszerének lebontására és valami új felépítésére. Ennek fényében, ha már huszonöt évet teszünk a szemétkosárba, hiányérzetet okoz, ha Orbán mellett csak Gyurcsány Ferenc beszédét idézik vissza, ráadásul pontosan azon tendenciózus vágási technikát követve, amellyel a Fidesz igyekezett gőzerővel lejáratni az akkori egyetlen komoly kihívóját. Nem idézték például Hornt, Mesterházyt, Csurkát, Torgyánt, Borost. Nem zengett Antall baritonja sem. Miért? Vagy kukába való huszonöt év csak 2004-től 2009-ig tartott? Biztos, hogy az Őszödön elhangzott beszéd értelmezése lehet vita kérdése, de biztos, hogy nem kellene a Fidesz propagandistái által mantrázott egyetlen és tendenciózus verziót bevágni, ez nem lehet vita tárgya. De nem tisztem Gyurcsány Ferencet védeni, már azért sem, mert megvédi saját magát úgyis.
Továbbá, ki lehet hívni az embereket az Opera elé, hogy emlékezzünk a három év előtti elemi erejű megmozdulásra, de hiba nem emlékezni a maga valós súlyában arra az estére, hiba nem emlékeztetni az embereket az azóta megismert hazugságokra és a gyáva, férfiatlan megnyilvánulások sorára, amely azóta is a prominens kormánytagok, kormánypárti »tényezők« sajátja. Hiba nem visszaidézni Orbánisztán bóvlivá minősítését. Igen, a Fidesz ideje lejárt, igen, a Orbánnak mennie kell. Ezt otthon is tudtam, ahogy mindannyian tudjuk. Bizonyára Orbán is tudja. De talán nem érzem rosszul, hogy ettől az estétől nem lesz rossz álma, pedig ekkora tömeg pontosan alkalmas lenne azon rossz álmok vagy álmatlanság előidézésére, amely töréspontig juttatja egyes kérdésekben, és meghátrálásra kényszeríti. De a szónoklatok sorában meghirdetett társadalmi beszélgetéses, bázisdemokrata, megfoghatatlan valami ma semmit sem ér.
Illúziók sorát hallhattuk. »Megjavítjuk, mi és ti, civilek, a kormányzat működését!« – hirdették. Persze, hol kezdjük? Kinél van a csavarhúzó és kinél a villáskulcs és hol a gépezet? Ja, hogy a kormánynál minden? Ez kimaradt a számításból... De talán majd eljő a kormány a beszélgetésekre, remegni méltóztatik és kegyeskedik meghátrálni. Netán kijavítja saját magát. Ne már! Ki hihet ilyen fantazmagóriában? Vágó Gáborból több realitásérzéket néztem ki. (...)
Ébresztő! Ez nem civilség, ez illúzió, ez az út a semmibe! Ez együttműködő kormányokkal működik, de ez nem az!”