Rasszizmus és fejre esés

„Vannak más rejtélyek is. A január elsején megszületett első csemetét az ápolónő fölemelte, Novák Előd meglátta, és éles szemmel megállapította, hogy az egy roma gyerek. Így kommentálta: »Rikárdó mellett azért persze szaporodik a magyar is néhol, pl. a mi családunkban.« Megspórolhatta volna a megjegyzését. Egy most született csecsemőről egészséges gondolkodású embernek az élet csodája jut az eszébe. A kis Rikárdóról még nem tudunk semmit, tiszta lap. Lehet, hogy zseni lesz, egy Rácz Aladár, egy Szakcsi Lakatos Béla vagy egy mindenki által kedvelt Caramel, nem kellene tehát ilyen rútul indítani útnak.

Ám ha azt hisszük, hogy a származási ügyek csak a Jobbikot érdeklik, tévedünk. A tegnapi NOL.hu-n olvashattunk arról, hogy Radnóti Zoltán rabbi írásban szólította fel lemondásra a kalandos életű Schwezoff Dávidot, ekképpen: »A budapesti zsidóság nevetve és dühöngve figyelt téged. A kétes ügyeidet, a kétes származásodat és mindent, ami hozzád és a barátaidhoz kötődött.« Bár meggyőződésem, hogy Schwezoff Dávidon nemcsak a budapesti zsidóság nevet, és nemcsak a transzvesztitává változott evangélikus kántoron, hanem azon a szervezeten is, amelyik vezető pozícióba emelte ezt az enyhén skizofrén életművészt, azon azért mégis fennakadtam, hogy »kétes származásod«. A hangom is elfúl a kíváncsiságtól: vajon egy származás (bármilyen származás!) mitől kétes? Attól, hogy a vérvonal ide-oda kanyarog? Csak nem rettenünk meg egy kis vérkeveredéstől, rabbi uram?

Vagy rasszizmusból is van politikailag korrekt?”