„Ez a gyáva támadás (főleg) nem a sajtószabadság ellen irányult, hanem egy olyan szerkesztőség ellen, amelyik évtizedek óta ízléstelen címlapokkal frocliz gyakorlatilag minden hívő embert: zsidót, arabot, keresztényt egyaránt. Ezt következetesen folytatták az előző támadás óta. Ez, a második, aljas támadás arra is fel kéne, hogy hívja a figyelmet, hogy Európában nagyon sok más kultúra, vallás honosodott meg az elmúlt 2-300 vagy akár 2000 évben és nem mindenki önszántából eresztett ide gyökeret. Franciaország nyolc százaléka muszlim és ez az arány növekszik Mára ők is egyenrangú tagjai a francia társadalomnak, európai jogokkal és kötelességekkel. És az átlag európaihoz hasonlóan nyilván elítélik a terrort.
Gondolkozni lehetne, - miután ezt a néhány aljas férget elkapták, - hogy mi a sajtó szerepe a kialakult helyzetben. És a politikusoké? A gyarmatosításból származó összeharácsolt ezermilliárdokból költött-e eleget Európa az ideözönlők integrációjára? Vagy a visszaköltöztetést kellett volna támogatni? Azon is el kellene gondolkodni, hogy mi fér a sajtószabadság fogalmába.
A liberalizmus gyökereihez kéne visszatalálnunk a gyökerek liberalizmusából.”