Én is Charlie vagyok, csak nem biztos, hogy a ti Charlietok. Mert én nem hiszek a feltételek nélküli szabadságban, legyen az sajtó-, gondolat- vagy szólásszabadság.
„Néhányan köztük Apostolok voltak. Sötét apostolok. A kivagyiság, a félreértelmezett liberalizmus, szabadság és szabad sajtó, elcseszett apostolai, akik pofonért tartották az orcájukat, miközben testőrök vigyáztak rájuk. A többiek járulékos veszteség. Tehetetlen vétlen áldozat.
Megölték őket. Barbárok, barbár cselekedete. Vérbosszú.
A világ most habzó szájjal kiált vallási terrorizmust, a helyett, hogy önvizsgálatot tartana, miszerint ki a valódi felelős? Vagy kik a felelősök. Mert számomra nem teljesen egyértelmű, hogy „azok a rohadék arab muzulmán gyilkosok”. Pedig azok nyilván. Gyilkosok. És a mi túlkomplikált világunk nem akarja megérteni, hogy egy kis vallásgyalázás után vajon miért is jön terror, mikor csak jópofák akartunk lenni. (...)
Én is Charlie vagyok, csak nem biztos, hogy a ti Charlietok. Mert én nem hiszek a feltételek nélküli szabadságban legyen az sajtó, gondolat, vagy szólásszabadság. Abban hiszek, hogy a szabadsághoz meg kell érni és fel kell nőni hozzá, és a szabadság más sérelmére nem gyakorolható...”