A liberalizmus felelősségéről

„A legnagyobb aljassága a liberális világnézetnek az a félrevezetés, hogy az ember, mint társas lény értéktelenebb, mint az Én, az egyén. Az egyén, az Én szabadságjogai előrébb valók mindennél, még akkor is, ha az ember felemelkedése óta valójában társas közösségi formákban élt, és ha nem így tette volna, már rég a pusztulásra volna ítélve. És ha így tesz, akkor az is fog rá várni!

Egy ember bármennyire is »szabad«, erőtlen, gyenge. Az emberek egyéni szabadsága pedig a tökéletes anarchiához vezet, amiből csakis pusztító háborúval lehet kitörni. Ennek ismeretében mégis, még ma is a liberális »gondolkodók« kiállnak az egyén teljes szabadsága mellet. Vélemény és sajtószabadságról papolnak, miközben vélemény és sajtóterror alá veszik a társadalmat.

Pedig a Párizsi történések rámutattak, hogy ez tévút. Bár a vélemény és a sajtó szabadsága fontos és kötelező (lenne) minden társadalomban, ám azt csak kellő tudás és megfelelő önmérséklet mellet lehet hatékonyan gyakorolni. Mert mondjuk ki, a CH liberális újságírói semmilyen kontrolt nem voltak hajlandó elfogadni – kivéve ugye egyet, ami a híradásokból kiderül – és a csak azértis ostobatizmusával sodortak veszélybe, majd halálba ártatlanokat. És az sem mentségük, hogy ők a szabadságért küzdöttek, hiszen ők most egyesek szemében mártírok lettek – sokkal inkább a liberalizmus áldozatai szerintem – míg mások szemében, annak a fekélynek egy kifakadt kelése, amit Európai liberalizmusnak hívunk. Ugyanis sokan azt gondolják és józan ésszel ez be is látható, hogy a két muszlim szélsőséges nem azért gyilkolta le barbár módon a szerkesztőséget és még jó néhány teljesen ártalmatlan áldozatot, mert támadást akartak intézni a vélemény- és sajtószabadság ellen, hanem azért, hogy megbosszulják egy számukra szent ember, és vallás sok esetben szánalmasan gyenge és aljas kifigurázását. Dehogy akarták ők támadni a sajtó és véleményszabadságot, majdnem biztos, hogy nem is értették mi az. Ők csak - feltehetően nem is parancsra -, saját vallási vakságuk okán bosszút álltak.
Nem, dehogy akarom én őket mentegetni, csak annyit mondok, ez a tragédia nem történt volna meg, ha ez a modern-kori liberalizmus valóban toleráns, elfogadó és befogadó volna, nem csak ezeket a szavakat szajkózná.”