De Ferenc nem pusztán a kicsikre szavazott, hanem földrajzi értelemben az egyház perifériáira. Új-Zéland, Mianmar, Tonga, Cape Verde és Addis Ababa nem esnek útba és nincs oda kitaposott út. Ferenc talán azt mondja, »a világ végéről jöttem. Szeretnék még néhány kívülállót a csapatomban.« Az új kardinálisok kiválasztása reflektál a világegyház változó demográfiájára. A katolikusok kétharmada a fejlődő világban él. Az a fair, ha a hangjukat is jobban hallathatják a Vatikánban.
Ez az eltolódás a Sixtus-kápolna népességében nem csak azt jelenti, hogy a pápa bizonyosan a fejlődő világból választ, hanem azt is, hogy megváltozik az egyház vezetése. Amit a közelmúltban láttunk, az az európai és észak-amerikai liberálisok vagy mérsékeltek dominanciája. Ők olyan egyházi ügyekkel voltak elfoglalva, olyan teológiai kérdésekkel és morális vitákkal, amelyek az európaiak és az észak-amerikaiak problémáit tükrözték. A forró témák a nők szentelése, a nős papok, az azonos neműek házassága, az abortusz, a gazdaság és a politika voltak. Intellektuális hiánytól terhelve, a liberális bibliaértelmezés által aláásva, a modernizmustól megfertőzve és az establishmenthez kötődő kapcsolatok által meggyengítve az európai és észak-amerikai vezetés túlságosan gyakran olyan egyházat képviselt, amely világias, mérsékelten hívő, nem annyira érdeklik a fő evangéliumi értékek és evangelizációra van szüksége. (…)
A bíborosok a fejlődő világból inkább az oktatás alapvető kérdéseivel, az alapvető egészségüggyel, a gazdasági egyenlőséggel és az esélyegyenlőséggel vannak elfoglalva. Vallási fronton sokkal inkább nyitottak a karizmatikus formákra, hisznek a lelki harc realitásaiban, és bátran szembe mernek szállni az iszlám veszéllyel, evangelizálják a népeket, bátorítják a papi hivatásokat és a hitéletet, és egyszerűen, dinamikus és bátor módon élik meg az evangéliumot. A morális és családi kérdéseket tekintve nem nagyon izgatja őket a nők felszentelésének ügye, szívből ellenzik a homoszexuális agendát valamint elutasítják az abortuszt és a modern születésszabályozás természettörvénnyel ellenkező módszereit.
Más szavakkal: olyanok, mint Ferenc pápa. Valószínűleg a »szegényeket fogják előnyben részesíteni«, de az amerikai neokonzervatívok számára talán túlságosan marxistának tűnnek majd. Hinni fognak a bűnös emberi természet régi, régi történetében, amelyet megváltott Isten szeretete fiának kereszthalála által. Ezért aztán az amerikai liberálisoknak riasztóan fundamentalistának tűnnek majd. Tele lesznek a Lélek örömével, boldogan inkulturálják a liturgiát és integrálják istenimádatukat a misébe. Az amerikai tradicionalisták számára túlságosan elragadtatottak lesznek. Spirituális háborút fognak vívni, hisznek a gonosz realitásában és a csodákban. Az amerikai progresszívek számára ijesztően középkoriak lesznek.
Szerintem az irány, amibe Ferenc pápa kormányozza az egyházat, fantasztikus. Talán azért, mert teljes mértékben otthon érzem a hitemet a fent leírt tulajdonságok közt. Mit csinál a pápa? Csatára sorakoztatja fel a seregeit. A jövő fényes az egyház számára és örömmel fogom figyelni, miként bontakozik ki mindez a jövőben.”
Ps.: Ferenc pápa összesen húsz új bíborost kreál majd, a szerző által felsorolt 15 személyen kívül ugyanis kreál öt nyugdíjas, nem választó kardinálist is:
José de Jesús Pimiento Rodriguez, Manizales nyugalmazott érseke (Kolumbia)
Luigi De Magistris, Nova címzetes érseke, nyugalmazott fő pro-penitenciárius, (Olaszország)
Karl-Joseph Rauber, Giubalziana címzetes érseke, apostoli nuncius, (Németország) (Karl-Josef Rauber érsek 1997 és 2003 között Magyarország és Moldávia apostoli nunciusi tisztét töltötte be budapesti székhellyel)
Luis Héctor Villalba, Tucumán nyugalmazott érseke (Argentína)
Júlio Duarte Langa, Xai-Xai nyugalmazott püspöke (Mozambik).