„A görög válságnak egyébként vannak magyar vonatkozásai is, nem is akármilyenek: talán emlékszünk még a Király András jobbikos politikus szépen ívelő pályáját kettétörő botrányra, amikor a 2010-es választások hevében felkerült a netre a videó arról, ahogy Thesszaloniki központjában azt kiabálta az utcán a magyar hazafi: »dolgozzál, helóta geci!« Nos, a történelem igazságot szolgáltatott Király Andrásnak: kedves és idejekorán elhangzott figyelmeztetésére nem hallgattak a görögök, rájuk köszöntött hát a válság.
A másik magyar vonatkozás a magyar baloldal nyomokban létező reakciója: a Szirizát ünneplő alterbalosok ugyanis győzelmi mámorukban elfelejtették megjegyezni, hogy igazából csak a szavazatok 36,3 százalékát szerezte meg (2,2 millió szavazat), és így abszolvált 149 széket a 300 fős parlamentben – ami ugye csak két fő híján nem abszolút többség. Ja, amúgy a majdnem tízmillió regisztrált választóból 6,3 millióan szavaztak, szóval az arány – ahogy ilyenkor a magyari vesztesek mondani szokták – még nemdemokratikusabb. Eleve többen nem szavaztak, mint amennyien a Szirizára voksoltak! A magyar baloldal mégsem tiltakozik, nem tüntet, nem kifogásolja a görög választások antidemokratikusságát.
Koalíciókényszer ide vagy oda, valahogy nem kezdtek el pattogni a Fidesz többségét kritizáló magyar balosok azon, hogy a Szirizának is osztott győzteskompenzációt a görög választási rendszer – ezek szerint a győzteskompenzáció mégiscsak demokratikus dolog, illetve mégsem csak a Fidesznek kedvez. Utóbbira egyértelmű bizonyíték, hogy a győzteskompenzáció ellenére a Fidesznek egy mandátuma nem keletkezett a görög választásokon. Ahogy igaz ez az egy forduló esetére is, hiszen a görögök csak egy vasárnapot szánnak rá a szavazásra, ami olyan fárasztó, hogy az iskolai nebulóknak négy nap szünet jár utána – pedig ők nem is szavaznak. Sőt, azt sem vetették itthon Alexisz Ciprasz szemére, hogy putyinista – márpedig az.”